Forrai Ibolya, Dr. Szolnoky Lajos szerk: Néprajzi Közlemények 20. évfolyam (Budapest)

IV. SZELEI BALÁZSNÉ - Szántód (Somogy m.)

tálnál, köznap a konyhába a földön ettek. Télen is a szobába. Min­denki az asztalnál ülhetett, gyerek a földön. Reggel gyakran ittak pálinkát. Öregek rumos teát, este aszalt gyümölcsöt "bélbaj megelőzésére" . Ünnepi ebéd: Reggel pálinka, sülthus, kalács. Dél­ben; Husieves, főtthus, torma mártással, savanyu káposzta hússal, piritott tyúk, rétes, sütemény, bor. Ezek zselicségi ételek voltak. A Szántód pusztainép kevés hust fogyasztott, legfeljebb hetenként kétszer és csak nagyon nagy ünnepen ivott bort. A 'Zselicségben termesztették a hajdinát is. Ha az őszi árpát learatták, akkor, abba a földbe vetették el kézzel a haj­dinát. Sürün vetették, bele boronálták a földbe. Hamar kikelt, hár­mas levele volt és derékig is megnőtt. Mikor virágzott, a fehér virágja olyan szép volt,mint a hó. A virág lehullott és háromszög­letű magja feketére érett. Kapálni nem kellett. Lekaszálták, "b a­b i c á k b a" rakták. Egy-egy összmarékra valót saját szárával, egyszállal felül összekötötték. Három babicát állitottak össze, fe­jükkel összedöltve és igy hagyták száradni. A,nagylányok átugrál­ták, mert azt tartották, ha át tudják ugrani, sikerül hamar férjhez menni. Ha megszáradt, kicsépelték és háromszögű magtermését nagy vasfazekakba megfőzték, leszűrték, megmosták, lepedőkön, napon megszáritottákés elvitték a malomba "koptatni". A mol­nár részt vett ki belőle a koptatásért (hántolásért). Átrostálták, a "pelyha kimönt" és tisztán maradt a kása. Használták hurkához disznóbélbe tölteni vagy fokhagymás rántással levesnek. Finom volt és drága. "Kaposváron drágán mögvötték." Ma már nem ter­mesztik a második világháború óta. Szántódiak nem termesztették, mert itt nem érett be. Szobába m a szebb edényeket tartották a 2selicségben is . "Háromsarkos stelázsin az asztal högyött" álltak a paszita, cifra edények. Mindennaposak a konyhában stelázsin, a ritkán használtak a zsúpos padláson. A kenyér a kamrában a kenyérrácson állt vagy a buzászsá­kok tetején vagy téglára rakott pallón. Két hétre valót is megsü­töttek. Mosóteknő, sütőteknő, sütőlapát, szénvonó, pemetüllő, szintén a kamrába álltak. Padot csináltak téglára rakott deszkából és a teli zsiros véndőt ott tartották. Használat előtt paraszttököt (marhatök) vagy krumplit főztek, forrón beleöntötték a véndőbe és az elvette az avas zsirszagát "mert édös vót". Mikor ettől ki­tisztították, mehetett bele a zsir. A favendőnek deszkateteje is volt. Lesütött hus eltevésére is használták." Ma már cserépedénnyel fölszerelt konyhát nem találni ezen a vidéken.

Next

/
Thumbnails
Contents