Szolnoky Lajos szerk: Néprajzi Közlemények 19. évfolyam (Budapest)

V. SIMON JÓZSEF - Balatonszentgyörgy / Somogy m./

gyertyatartót, ( Ez gipszhez hasonló, kemény, faragható volt.) Ennek nem a megmunkálása, inkább csak az anyaga volt érdekes. A. második világháború után került elő néhány talpas, üvegből készült, régi tökmagolajos pipics, de nem akadtam nyomukra, már eldobták őket. Három lakásbelső leirását akartam hozni, de időmből nem futotta Az elkészült annyira általános, hogy balatonszentgyörgyi viszonylatban elégségesnek is tartom Inkább az egyes régi bútordarabok felkutatása lett volna célszerű, de összesen 6 régi ház van, ahol nem vettek még uj bútort, az itt levők sem értékesek, nem is érdekesek. A bemutatott szoba tipikus elsőszoba, a középső szoba, amelynek csak alaprajzát adtam, tipikus lakószoba hátú 1 só s z ob a. A parasztságnál az egész faluban, szegényebbnél, gazdagabbnál igy volt. Konyhában volt inkább eltérés. Az 1830-as években épült műemlék tájházat teljesen figyelmen kivül hagytam. Annak mult századi berendezését is csak a környékből tudták összeszedni. Ez már biztonságban van, bárki látogathatja Bemutatása külön tanulmány keretében célszerű. Amenynyiben ilyen még nem volna ( én nem tudok róla) , megbízásból szi-. vesén megcsinálnám, de csak hosszú határidővel. Van egy-két dolog, amelyet a feldolgozásból kihagytam, illetve a bemutatni szándékolt, 1956-ban lebontott saját lakásunk leírásánál akartam hozni. Pl a 16-os kérdés szobai fűtőberendezése legtöbb helyen ( nálunk is) az első világháború után tűzhellyel egybeépített, sütős szemeskályha volt. A rakott tűzhely magasított, meszelt sütő részét is kályhának mondták. Ilyen sok volt. A tűzhely nélküli szemes kályhának is volt sütője. Szobában ebben a században kemence már nem volt. Alul volt a kálha-lik csuta és fa részére. A kályha mögött a gerendáról vagy padlásdeszkáról rud lógott le. Ezen fonalat, vásznat tartottak, szárogattak is. Nálunk asztalon volt mindig a vizeskorsó. Á kenyér az asztalfiában. A fal mellett nem sarokpad, hanem csak karospad volt, rácsos támlával az egyik oldalon. Alatta a boros üveg Karácsonyi abrosz alá mi egy egész kenyeret tettünk, az abroszra egy üveg bort (angyalok borát), és a Lucakor tányérba, kóc közé vetett, szépen kikelt búzát. A vetőabroszt meg- a laposvasat mi nem szoktuk a karácsonyi asztalra vagy alá tenni. Ez a szokás csak a Közön aluliaké volt. Nálunk mindig a fürhang szegjen lógott a kalendárium A szenteltvíztartó a legtöbb háznál ott volt az ajtó mellett, belül A diszes, kék, fehér vagy rózsaszín szalaggal is átkötött szentelt gyertyákat az első szobában egy szentkép mellé kétfelől a főfalra ( ablak nélküli falra) szokták felakasztani. A lakószobában csak igen ritka esetben volt nagytükör, az elsőszobában mindig.