Szolnoky Lajos szerk: Néprajzi Közlemények 19. évfolyam (Budapest)

III. TÓTH MIHÁLY - Dozmat / Vas m./

Az asztal és környéke 18. Az átépités előtt a tulajdonos emlékezete szerint az asztalsarok a következő volt: a sarokban egyszerű sarokpad, az asztal körül két faragatlan támlás faszék. Az asztalon a főzésen és étkezésen kivül más házimunkát is végeztek. Itt szokták disznóöléskor a disznót is feldarabolni. Egyéb munkák: tollfosztás, kenyérsütésnél a sütés után ide rakták ki a kenyeret lehűlni. A család fontosabb ügyeit az asztal körül tárgyalták meg A gyerekek az iskolai leckéket itt irták. Az asztalra felülni, ráfeküdni, ruhaneműt rárakni tilos volt. "Mert - ugye - hogyan kerülhetett vóna a csizma az asztóra?" Élő állat ( macska, kutya, csirke stb.) nem kerülhetett az asztalra. Az asztal tisztelete szabta meg ezeket a tilalmakat: egyrészt az asztal oltár, amelyre a kenyér kerül, másrészt pedig a tisztaság igénye követelte meg ezt. Padra téve semmit sem fogyasztottak, semmit nem tartottak, kivéve a ruhaneműt mosás után egyik sarkában. A pad alatt volt az ünneplő cipők helye. A megszegett kenyeret az asztal közepén tartották szakajtó ruhába takarva, ( A szakajtóba, zsomborba vászonruhát tettek, ebben kelt a tészta; s ebbe a ruhába takarták a kenyeret is.) Ugy helyezték el, hogy a megszegett rész a fal felé fordult, mert az ajtó és az ablak felé fordított megszegett kenyér hamarabb kiszáradt. 19. Az asztalt, különösen ha az egész család együtt volt, étkezésnél mindig leterítették. Vasár- és ünnepnapokon délutánra ugyancsak letakarták. A teritő fehér háziszőttes volt. A terítés formái: a teritő sarkai az asztal sarkaihoz igazodnak, vagy a sarkok az asztal oldalainak közepéről lógnak le. 20. Karácsonyi abroszt nem használtak. Karácsony este éjféli misére menetig az asztalon durákoztak (kártyajáték) dióba. 21. A karácsonyi asztalra éjféli mise előtt töpörtyűs pogácsát tettek egy tálban, egy tiszta üvegpohárban vizet, az asztal lábait összekötő keresztfára pedig káposztalevelet raktak. Éjféli mise után hazatérve a pogácsából ettek, a vizből ittak, a káposztaleveleket megcsipdesték. ( "A kis Jézus járt itt, evett a pogácsából, ivott a vizből, báránykái pedig a káposztalevélbe!" - mondták másnap reggel a kisebb gyermekek, akik nem mehettek fel az éjféli misére.) Reggel a káposztalevelet a marháknak és disznóknak, a kicsipdesett kisebb részeket pedig a tyúkoknak adták éhómra, etetés előtt. Ma már ez nincs szokásban. 22. Különleges teritésmód nem volt szokásban, egyedül a komatál vütelekor. Akkor az asztalra csak az a teritő kerülhetett, amelyikben ( négy sarkát összefogva) a tálat vitték. 23. A halottaknak nem szoktak teríteni.