Szolnoky Lajos szerk: Néprajzi Közlemények 19. évfolyam (Budapest)

XVI. özv. TUZA PÉTERNÉ - Mezőszemere / Heves m./

főztek a búbosba, rántotlevest nem, ezt inkáb a konyhán főzték. Nálunk is olyan jó bevot osztva: egyik nap babai vot mindenkinek egy kisdarab kolbász, egykis hus, másik nap rizskásával, harmadik nap boso. nem cukorboso, az a másik fajta, azután köles kása, olyan is termet, ahun kiveszet a buza. kompér leves. Vasárnap káposzta husal, az is meg fölta fazékba a búbosba, a káposzta közé egészen is vot letéve káposzta fej, ugy hitük a hasábos, jeles ünepeken abulet a tötötkáposzta. bordacsiknak hitük a gyüszüs tésztát. Karácsonykor bordacsik leves, ötökáposzta, kocsonya, mézes fentő, mézes guba; Húsvétkor sonka kocsonya, bordacsikleves, tötötkáposzta, sütemény mákos patkó, lekváros kötbéles. Ezek a fazekak azéha soká eltartotak, vot közte kicserényi valo. ha két literesné nem vot nagyob, azt monták rá: no jo lesz mázlosnak, azis kelet, tétek bele agyagot, a konyát minden Szombaton bemázolták ha a kenyér kisül, vagy lugzásután hétköznap is. Drótos tot is járt mégaba az időbe, ha egészen el nem tört a fazék, megdorotozta a dorotos. el tartót még valamegyik, mig nem dobolták, a piacon Rimaszombati fazekas van a templom előt, vot egy kis szabad tér, oda szokta lerani a fazekat, odamentek az aszonyok válogatnyi, kinek minő nagykelet. Jancsi a dotosalis csinát egyszer egy kis mókát, ugy tuta utánozni ahogy a drótos szokot végigkiabálni az uton. A. drotoztaséka gazdaaszony, serpenyü, rosz fazék, teknő reperányi. gyön a szomszéd aszony, jaj nálatok vane még a dorotos, tenap megrepet a főző fazekam, nagyon megkéne dorotoznyi, atufélek igy nem tart el, mig gyön a fazekas, nincs nálunk, nem is látuk, pegyig Bálind aszonta, ő ugyhalota, mintha nálatok kiátot vona. jajjaj huntalálom má meg, kitugya mére ment el. akora Jancsi kigyöt az ubo, elkiáltota magát, jovan má no, mongya nagy örömei az aszony, it van hát. mikor kimegy, hát kit látnak szemei, Jancsi kiabá, nevet, hogy hideg sutuljon ki Jancsi, tevagy a dorotos. Anyámaszony is meg dorotoztat a főzőfazekat. az már ak

ores akugy an a dorotosvot. mikor meglét, aszonygya, no gazda aszony ez már job vot mint let. ugy ugy akarta mondanyi: job let, de hogy olyan rosz magyarságai beszét, viszájáru monta, azutá mindég fel vot náluk ha valami nem jo sikerűt: ez ugy van má, mint adorotos fazeka, job vot mint let. Hamarosa gyöt is a fazekas, anyámaszony vet is másikot. akor monta, mikor hazahozta: jo monta a dorotos viszájáru, de mink kinevetük, hogy job vot, mig meg nem repet, mint most. azékelet másikot venyi. ezt meg vid ki a tözekporosba a pecoba, majha erelesz lagzi, ere gyön, a hérészeljbe vágjuk. az szokás vot akor, mikor mentünk a herészbe, a jányok, amenyaszony jánypajtásai, akikel a fonóba szoktunkjárnyi, gyertyával danolva ecer csak kiszalat egyaszony. födhövágot egy fazekat, szálat vissza, a jányok meg sivalkotunk, az egyik vőfély utána szálat a lámpával, hogy megösmerje kivot. de azután mentünk továb. Mikor egyszer nálunk a tavalyi csikót elaták, hát ádomást itak rá, ahogyszokták. a két fiatalember haza gyöt, apámuram meg ot felejtete magát, anyámaszony engem elküdő érte, hogy győjék, mer ki-