Szolnoky Lajos szerk: Néprajzi Közlemények 19. évfolyam (Budapest)
XVI. özv. TUZA PÉTERNÉ - Mezőszemere / Heves m./
Apámuramék is fiatalon lovasgazdák letek, az anyok meghalt, még azután együt maratak. apósomnak nem vot még kedvi, hogy maga gazdája legyek, kicsik votak a gyerekek, mileszvelek, de a halá intézkedet: meghalt az apjok is. it már nincs kibeszéd, közbe meghalt az anyámaszony apja. igy a nagymama, az öreg szülénk hozájokgyöt, igy ök mehetek nyugotan dogoznyi, szülém othon vot a gyerekekel, szeretet föznyi. még mikor én oda kerütem is jo birta magát, ugy öregesen még fözötis, ha anyámaszony is gyöt a kendert nyönyi. Lagzikor az akori szokás szerint csak a kamrába vot felvetve az én ágyam is, a szunyokálot elköték kétoldalt, hogy láni lehesék a párákot. fedeleknek hiták. 6 fejel meg egy nagy duna 5 kilo pehely meg 3 kilos takarodzo duna, a nagy dunát csak felvetőnek hasznáták, még két kiseb törödöteb fejel a fejünk alá. Mikor elműt a lagzi, bemeszelték a házai, felrakták a képeket, képek is votak körű, csak az ágy meget ném vot, mert ot ha szunyókáló nem vot is, felért a 6 fejel meg a naduna, úgyse lácot meg könyen. le is verödöt vona, enyimet is beviték lagzi után, de má nem is fért el mind, az öregeb menynek hazakelet vini az anyáékho 3 mai. a képek közt még votak olyan szép rózsás, cintányirnak hitük, mindenkép közt 2tő de szép vot az nagyon. Mink csak ot háltunk a komráva a másik menyei, mig neki nem születet egy kislány, akor az ő ura az oba hát, ő meg odabe a patkán. 3 lányvot meg a két fiu. a legkiseb lány a sutba, a legnagyob anyámaszonyal, mert őhozá má zörőtek a legények, a középső az öregmamával a hátruso ágyon. eléghidegvot ot a komrába, néha a káposzta a hordóba befagyot, forovi;zet öntőt rá anyámaszony, ugy tudót belőle szedni, ha főzni akart vasárnap husoskáposztát a kemencébe. A duna jo meleg vot, igaz akor vot rosz, mikor lefekütünk. de a szunyókáló jo vot, nem engete ugy ki a meleg párát. vot is avala a szunyokáloval sok moka, sok vie a lagziba. még akor tartót a lagzi, nem vot még televízió, semozi falun a fiatalságnak, csak a lagzi meg a fono. őkis tuták azt a nótát: nem lehet az ember fábu, ki ki rúgunk az istrángbu. Farsangon lagziztak vagy késő őszei, de lejoban Hétfőn szeretek lagziznyi. Pénteken este má a vőlegény elvite az ágyat, a nyoszolyát, beleszabdalták az ágy feneket. Szombaton este elvite egy aszony a szalmazsákot, szalmát akarót, még szép cifra tarka pokróc is vot, fejel takaró, a szunyókáló, ezt mind magok szöték az aszonyok. bekötve szép batuzo ruhába, akor má ot vot a négy vőfély, várták a szunyokálot. mikor beköszönt az aszony nagy dicsértesékel, azt mondta, elhoztam az üvegházat, a vőfélyek körüfogták négyen, ha sikerűt a hátáru lehuznyi a batut, akor kiszalatak vele. előre elvotkészitve roszpokroc darab, a háziak közüvalaki elkapta tülök a batut, hogy kine szalagyonak vele a ház eljbe, szétneszorják. ők meg beviték a rosz pokrócot: ilyen üvegházat hozót maga nekünk! az aszony. anyira szégyelte, hogy kicsúfolták, ríva ment haza, de vot azután olyan, aki gombostütis vit, okuta más kárán, nem hata hozá nyuni a batuho, mindég meg szúrta, amelyik hozá akart nyúlni.
