Szolnoky Lajos szerk: Néprajzi Közlemények 19. évfolyam (Budapest)

XV. SISKA ROZÁLIA - Tápiósüly / Pest m./

XV-2. ábrán megrajzoltam. Jegyzőt, papot, ha az esküvőre meghívták, általában közvetlenül az uj pár mellé ültették le. Az idősebbek csoportjában az U ágában ültek a szülők, az uj házasok testvérei, aszerint, hogy fiuk vagy lányok voltak, a leányok vagy fiuk csoportjában. Nem testvériségi, vérségi ág, hanem barátság szerint ültek. A megtisztelés legjobban az uj rokonokat illette, jelen esetben a menyasszony rokonait. Ezek a menyasszony és a vőlegény helyével szemben ültek, tehát ezeknek arccal. Gyerek legalább is az első terítéshez nem ült az asztalhoz, anyám szerint "semmi körülmények között". A vőlegény oldalán hasonlóan ültek, mint a menyasszonyén, de a vőlegényhez való kapcsolat jogán. Pap akkor ült a menyasszony mellett, ha ennek családja volt templomjáróbb, s igy ők hivták meg a papot. De ha a vőlegény családja hívta meg, akkor a vőlegény oldalára ült. Ugyanígy jártak el a jegyzővel is. Ha volt elég hely a menyasszonyi asztalnál (U betű alja) oda ültek a menyasszony koszorús lányai is, ha nem volt elég hely, továbbiak az U betű ágában ültek. A vőlegény felől azok a koszorús lányok ültek, akiket pl. a vőlegény "testi-lelki jóbarátai"-hoz fűződő kapcsolatuk miatt hivtak meg koszorús lánynak. Idősebbek az U alak vége felé ültek. Idős férfiak, egyébként pipásak, esküvőn illendőségből nem pipáztak, hanem "virzsinia" szivart szívtak. ( A pipa ugyanis "büdösebb" volt.) Amit anyám megőrzött az itt elmondottakból 1925-ben születtem, kb. 10 éves koromtól világosan visszaemlékszem: minden húsvét előtt és minden karácsony előtt "nagytakarítás" volt nálunk, padlófelmosással, függönycserével stb. Minden karácsonyra és húsvétra anyám 6-8 kg-os, nagy, több ágból font foszlós kalácsot sütött, ezt még körülkeretezte keskenyebb, 2 águ fonással Boldog volt, amikor a pék, ahol sütötték, megbámulta, vagy szavakkal dicsérte, vagy az azonossági szám nélkül rendkívüli nagysága, formája miatt kívülről tudta, kié. Ezt a nagykalácsot egyben, szegetlenül tette az ünnepi asztalra húsvétkor. Ha nagybátyáim locsolni jöttek, legalább a már megszegett, de fél kalácsot tette eléjük: "nesze vágj". Kocsonyát minden karácsonykor főzött. Kenyeret maga sütött, s kereszttel jelölte meg szeges előtt. Utoljára 19 46-ban sütött kenyeret. A bolti kenyeret, ha egy darabból áll ( vekni vagy cipó) , ma is igy szegi meg. Leejtett kenyérdarabot ma is a fenti módon "engeszteli". Nővérem 19 49-ben, volt budapesti 2 szobás lakásunkban tartott esküvőjén hasonló módon helyezte el a vendégeket. Kb. 19 4 5-ig szobánkban Mária kép volt a falon "főhelyen", az ágyak fölött. 2 szobás lakásunk kisebb szobája férfiszabó apám műhelyéül szolgált, de ez volt a lakószobánk. Kimondatlanul a nagyobbik belső szoba a "tiszta szoba" szerepét töltötte be, oda csak anyánk engedélyével mehettünk be, a vendéget ide vezette be. Itt aludtunk, de napközben nem tartózkodtunk benne.