Szolnoky Lajos szerk: Néprajzi Közlemények 19. évfolyam (Budapest)
XV. SISKA ROZÁLIA - Tápiósüly / Pest m./
csak a gazdagabbaknak, a szegényeknek is megvolt, akkor is, ha nem volt "tiszta szobájuk". Ilyenkor abban a szobában volt a 3-3 párna, ahol aludtak. ( Az un. "tiszta szobában" nem aludtak.) Az ágy alatt néhai Zakarné szakajtót tartott. Télen rendszerint tyúkot keltetni, amig a kiscsirkék kikeltek. ( "Azután ha kikeltek, kitették az ólba.") Mindezt a diszes lepedővel eltakarták. "Vigyáztak arra: ha kilógott is, s ha alatta volt is valami, nem lett annak semmi baja!" Ágyon kivül egyéb pihenő alkalmatosságról anyám nem tudott, a földművelők sok munkájára hivatkozva mondotta: "nem volt azoknak arra idejük" ( napközbeni pihenésre). Sublót: ezt a leányok férjhezmenéskor szüleiktől kapták, néha az ágyakat is. Néhai Zakarnénak fehér porcelángombos sublótja volt. A sublót tetején edények, porcelán disztárgyak voltak. Olyan edények, amelyekből "évente egyszer" ettek, pl. esküvőkor vagy nagy vendégségkor. Ugyancsak itt voltak elhelyezve szentképek is. Ezek a szentképek kisebb-nagyobb méretűek voltak, " nemigen voltak keretezve, hogy a rámára ne kelljen pénzt adni. Nem voltak akkor olyan igényesek, mint most". A szentképeket a pohárnak támasztották. Mariát, kis Jézust, a jó Istent ábrázolták. Lóca a két ágy közötti falrészen. A lóca t ámlá s volt, de nem volt alul fiókos kiképzésű. Fából készült, flóderos volt. A lócát is, az egyéb bútorokat is általános szokásként vásárban vették, "boltban akkor nem vásároltak ilyesmit". Szék 4 db volt néhai Zakarné szobájában: 2-2 az ágy előtt volt elhelyezve, de tették asztalhoz is, "de inkább az ágyak elé". Fából készültek, hátlappal. "Flóderozottak" voltak. Asztal a lóca előtt állt. Tükör "minden háznál volt" a két ablak között. "Nem is volt ház, ahol tükör ne lett volna." A tükör a falon előre volt döntve. Húsvét idején ( néhány hétig) barkával diszitették, a tükörhöz dugták, de nem tartották meg egész éven át. A római katolikus szertartás szerint egész éven át volna a családoknál megőrzendő, tehát az egyházi hivatalos liturgiái gyakorlat és a népi gyakorlat közötti eltéréssel találkozunk. ( Kiegészítésül: szüleim első lakásában - Budapesten - mi is ezt a gyakorlatot folytattuk, a virágvasárnap megszentelt barkát csak néhány hétig tartottuk meg, "porfogó". Saját, kb. 20 éves gyakorlatom az egész éven áti megőrzés: virágvasárnap előtti szombaton este elégetem az előző évit, mert egyházi előírás -szerinti szentelmény, s az nem kerülhet szemétbe.) A tükör díszítésére szolgált még a falra, a tükör köré aggatott, keretezett, családtagot ábrázoló fénykép, illetve fényképek. Óra "volt mindenkinek". Néhai Zakarné órája láncos, felhuzós, "verte az órát". ( Anyám itt megjegyezte, hogy Zakarné házában lakva nekik is ilyen volt.) Törülközőtartó nem volt a szobában. "Azt inkább megszárították és összehajtották." A szobában sem cserépedény, sem tálas nem volt.
