Szolnoky Lajos szerk: Néprajzi Közlemények 19. évfolyam (Budapest)

XIII. L. PAPP ZSIGMOND - Dévaványa / Békés m./

függően) , ahol a hosszú munkanapokon, a déli nagymelegben szundítottak egy rövid óra hosszat. De leginkább csak a férj, mig az asszony elmosogatott. A. vacok deszka volt, rajta az ágynemű: használt ruhák, pokróccal letakarva. ( Pokróc alatt mindig lópokrócot kell érteni.) Ha volt kert vagy dinnyeföld, ott is ott kellett hálni, éréskor a dinnyekunyhóban, k e rt ku nyhó b an, mert íratlan ősi törvénynek tartották, hogy azt meg kell lopni. Szúnyoghálót használtak régen különösen a kint hálók. Gyerekkoromban még nálunk is megvolt a rongyok közt, az apám még emlékezett rá (szül. 1884.), hogyan szerelték fel, szúnyoghálókarókra, de már ő se használta. Magasra vetett ágy majdnem minden ( minden tehetősebb) családnál volt. Ha volt tiszta szoba, akkor ott volt a helye. Ebben voltak a tartalék ágynemük. A lánynak a készülő ágynemű stafirungjai. Mert hiszen a libatollas pelyhes holmikat már kicsi korától gyűjteni kellett neki. ( Tépegetni a libákat, kacsákat sok éven át.) Megvarrogatni, kézimunkázni. A hálóágyban volt egy szalmazsák, (ma is legtöbb helyen), egy d e ré k alj tollal töltve, két nagy párna tollal és egy dunyha pehellyel töltve. A diszágyat négy-öt-hat-8 párnával magositották fel Ezek párnahuzatai hímzettek, horgoltak voltak. Himzett, horgolt végeikkel kifelé. És hogy még magasabb legyen, sok helyen deszkát vagy rámát tettek az ágyvégeken keresztül, erre az ágyteritőt és az ágyteritőre a diszpárnákat. - Csak jeles vendéget fektettek bele. ( Kitüntetés volt.) A diszágyak jelentősége a felszabadulás után indult hanyatlásnak. Ma is akadnak még magasra vetett ágyak, de már nem "diszesek". Községünkben külön gyermekágyas asszonyágy nem volt. A rendes hálóágyban feküdt hat hétig, Rontástól se féltették. A betegségek előidézését ( nemcsak a gyerekágyas asszonyét) származtatták rontástól a babonásak. Különösen a tehénbetegségeket. ( De csak a tehénét a jószágok közül Más állatot nem volt szokás megrontani.) Elfüggönyözni se volt szokás a gyerekágyas asszonyt. Csak hat hétig feküdni kellett neki, hogy egészségére káros következményei ne legyenek a szülésnek. De csak a módosabbak, a szegényasszonyok nem igen tartották be, szülés után másnap felkeltek. Nem azért, mintha munkába kellett volna menniük ( mert a felszabadulás előtt még a munkásasszonyok is csak aratáskor dolgoztak, mig felszedték az uruk után a markot) , hanem a kulturálatlanság miatt. 31. A "buvóágy" községünkben nem volt ismeretes. Ilyenre nem emlékszik senki. - A kerekeken járó gyermekágy neve: toló volt. Az ágy alá tolták be. A két világháború közt még használták egyes családoknál. 32. A nappali pihenésre szolgáló hely neve vacok vagy hencser volt, a szegényebb helyeken és a tanyákon. Rendszerint