Szolnoky Lajos szerk: Néprajzi Közlemények 19. évfolyam (Budapest)

XIII. L. PAPP ZSIGMOND - Dévaványa / Békés m./

Azelőtt törekes vagy lu szaros sárral betapasztott döngölt földpadló volt, fó'des szoba. A földes szobát minden reggel fel kellett locsolni a felporlás, feltörés ellen. Nyáron pedig délben vagy este is, hogy hűvösebb legyen. De még igy is minden tavasszal újra kellett döngölni - tapasztani - sárolni törekes vagy finomra morzsáit ló szaros sárral, mert a téli benttartó zkodások, tanyázások, kigödrözték. Ahol pedig cuhárét (házimurit, különösen tanyán) akartak tartani, ott előtte 3-4-5 nappal friss döngölést kellett neki adni, mert különben a kiszáradt házfődje nagyon feltört volna. Illett a házföldjét legalább minden vasárnapra frissen mázolni. Ezt marhaszaros sárral végezték. A gazdasszony, vagy ha volt a nagylány, vagy a szolgáló kötelme volt. A locsolást erre a célra pléhből készült locsolóval végezték, vagy lecsorbult köcsögnek a fenekét kifúrták. Nyolcazó, vagy körköröző mintásán locsolták. Ahol eladó lány volt a háznál, vagy fiatalasszony, ott a házföldet is felmeszelték, körül a fal mellett egy-két arasznyi szélesen, továbbá az ágyak s szekrények alját, olyan szinüre, mint a fal, tehát fehérre. 8. Az ablakkeretek anyaga minden esetben fa volt ( fenyőfa). O,70 x 0,70 m-íől 0,85 x 1.05 m-ig. A legtöbb 0,75 x 0,90 körül Minden esetben kétszárnyúak és a legtöbbször duplák ( vagyis összesen négy szárny) . A nagyobb ablakok pedig fölül szellőző szárnyakkal is ( tehát összesen nyolc szárny) . A szárnyak kétkét vagy három-három üvegkeretre osztva. A szellőző szárnyak mindenkor egy üvegkeretüek. Uvegnélküli ablakokra senki sem emlékszik. Ki nem nyitható ablakokat az 1920-as évekig lehetett látni, ma már keveset. Aztán az ilyen ablakok az istállókra kerültek. Addig az istállókon csak egy lyuk volt, amit télen szalmával, csutkaszárral beraktak. A gazdaházakon, ahol volt mit félteni, csaknem minden esetben vasrács volt az ablakszárnyak között, a tolvajok, betyárok, kóbor cigányok ellen. Emiatt a külső szárnyak csak kifelé nyilhattak. Az ablakméretek is a kulturáltság és osztályhelyzettől függtek. Eéltek, hogy a nagy ablak télen kiengedi a meleget. ( Drága volt még a hulladék tüzrevaló is. Szalma, csutkatü, árvagané, árokparton gyűjtött giz-gaz, az egy kocsi aratószalma) . Ablakajtók: kétfelé nyiló (kétszárnyú), deszkából vagy pléhből készült ablakvédők ( kívülről) az első világháborúig voltak elterjedve. (Ma is látni még néhányat.) Ezeket éjszakára becsukták, kivált télen. Ugy a fatáblák, mint az ablakfázatok legtöbbször sárgára vagy zöldre voltak festve. A pléhtáblák feketére. A páralecsapódást télen ablakpárnával itatták fel, ami a legtöbb esetben összehajtogatott ruhadarab volt. A kathólikus családoknál dísznek szent képeket, szobrokat és virágokat raktak az ablakokba Lányos házaknál mindenesetben. A