Szolnoky Lajos szerk: Néprajzi Közlemények 19. évfolyam (Budapest)
X. HORVÁTH SÁNDOR - Miske / Bács-Kiskun m./
cserépedényben, későbbi időkben zománcozott vödörben ivóviz volt, de az asztal alatt égetett cserép alj ban is volt mindig viz a macskák itatására. Az asztal rojtos teritövei volt takarva. A két végén kihúzható volt az asztal. Kihúzott részén ( ahol kinyitható) a belső felén gyúrták a tésztát, nyújtották a rétest, de ez alá háziszőttes teritőt helyeztek. A pelenkázást vagy a hátsó ágyon, vagy a kemencepadkán végezték. A sarokpadok találkozásánál volt a vesszőből vagy szalmából font kenyérkosár, benne fehér háziszőttes vászonba takarva a kenyér. A kenyérszegés a gazda, esetleg a gazdasszony dolga volt. Ilyenkor a kenyér aljára késsel keresztet rajzoltak. Az evőeszköz helye vagy a kenyérkosárban, vagy az asztalfiában volt. A sarokpad alatt kosárkában tartották a gyümölcsöt, birsalmát, almát stb. A gazda ült étkezéskor az asztal udvarfeioli végén. Ezt tartják a fő helynek. Aztán jön a pad utcafal felőli része, majd az ezzel szembeni rész, ez az asszonyoké. Legutolsó hely a főhellyel szembeni asztalvég. 19. Étkezéskor az asztalt háziszőttes teritővel takarták le. Étkezésen kivül az asztalteritő diszes, különféle szinü és rojtos volt. Mihály bácsi szerint gyermekkorában az asztal csak nagy ünnepeken volt leterítve. 20. Ádám-Éva délutánján besötétedés előtt ostorral durrogattak, tiszteletből Jézus születésének örömére. Besötétedéskor a legidősebb férfi egy kötél szalmát hozott a konyhába, aztán égő gyertyával a kezében beköszöntötte a karácsonyt. Igy "Adjunk hálát a fölséges Istennek, hogy meghagyta érnünk a szent karácsony ünnepeit. Adja az Isten, hogy több számos esztendőt megélhessünk, nem valami búval, bánattal, hanem örvendetes napokkal. Akit pedig az Isten kiszólit az árnyékvilágból, adjon neki örök nyugodalmat." Ezt a család a szobában állva hallgatta. Az asztalra tiszta ünnepi teritő került. Rajta ostya volt, melyet mézbe mártogatva első ételként fogyasztottak. Utána sóba-lébe bablevest s halkocsonyát ettek. Az asztal alá helyezik ilyenkor a baltát, szántóvasat. Egy vékába ( szalmából fonva) mindenféle gabonából keverve tesznek az asztal alá, A sarokpadokra szénát terítenek. Az étkezés előtt az egész család ( senki sem hiányozhat!) az asztal körül állva a családfő vezetésével imádkozik. Az étkezést is a családfő kezdi, aztán rangsor szerint. A vacsora elfogyasztása után behozzák a konyhában már előkészitett kötél szalmát, azt szétteritik a szobában, a kötéllel pedig összekötik az asztal négy lábát, hogy a család egész éven át egy kötelékben, egyben maradjon. Majd behozzák a karácsonyi kalácsot, abból is esznek, utána ezt az asztal külső sarkára helyezik, s letakarják az abrosz sarkával. Ezután a gazda a négy evangélista emlékére diót szór a szoba négy sarkába, melyet a gyerekek nagy örömmel és visítva keresgélnek, hogy ki talál meg belőle többet, s megeszik. Másik