Szolnoky Lajos szerk: Néprajzi Közlemények 19. évfolyam (Budapest)

K. CSILLÉRY KLÁRA: Szobabelsők. A válaszok alapjául szolgáló kérdőív

K. Csilléry Klára SZOBABELSŐK Kérdőiv és gyűjtési útmutató A régies berendezésű parasztszobák, amelyekben az elrendezésmód a korábban általánosan szokásos lakásrendnek felel meg, hazánkban ma már meglehetősen ritkák, nemkülönben az ezekben használatos régebbi bútordarabok is. A még fellelhetők leirása, illetve minél sokoldalúbb dokumentálása a néprajztudomány számára sürgető és fontos feladat. Kérjük ennek érdekében a kérdőivet felhasználó gyűjtőket, hogy figyelmüket elsősorban a még megőrzött régies berendezésű lakószobák, illetve a használatban, vagy használaton kivül fennmaradt egyes régi berendezési tárgyak felkutatására fordítsák, és az adatközlőket is elsősorban ehhez a kutatáshoz, továbbá a felkutatottak értelmezéséhez vegyék igénybe. A szoba elrendezése A tájékozódást megkönnyítendő, felhívjuk a gyűjtők figyelmét a szobaberendezés Magyarországon elterjedt két legfontosabb alaptípusára: aj Az un. sarkos vagy diagonális elrendezésmód jellemzője, hogy az asztal a mellette húzódó padokkal az egyik szobaszögletben helyezkedik el, a tüzelőberendezés pedig vele rézsut szemközt. Az ágyak általában a fennmaradó további szögletekbe kerülnek, a tárolóbutorok pedig az előbbi bútorok közti falszakaszok elé. / Lásd vázlaton./ b/ A párhuzamos elrendezési mód jellemzője, hogy a bejárattal szemközti fal mindkét szögletében egy-egy ágy helyezkedik el, az asztal ezek között álL Az ajtó egyik oldalán a tüzelőberendezés van, a másikon többnyire további ágy vagy tároló butor. Az egyéb tároló bútorok az előbbi bútorok közé kerülnek. / Lásd a vázlaton./ Szokásban volt egyes vidékeken, hogy a nappali tartózkodásra szánt lakóhelyiségek kivül alvásra külön helyiséget rendezzenek be, amely egyben élelmiszer tárolására is szolgált. Jellemző az ilyen hálókamrára, hogy nincs tüzelőberendezése és nincs benne