Takács Lajos: Néprajzi Közlemények 18. évfolyam (Budapest, 1973)

Paládi-Kovács Attila: A magyar parasztság kerekes jármüveinek történeti és táji rendszerezéséhez

és Elő-izsiából a Kaukázuson át egyaránt odakerülhettek. Alevódiai magyarok kerekes jármüveinek fejlettségét, s az átadás-átvétel irányát mutatja a fontosabb alkatrészek nevének etimológiája. Ismerték a küllős kereket, mert a küllő valószínűleg ótörök átvétel a magyárban. Honfoglalás előtti török eredetű szó nyelvünkben a tengely

, a szárny /rudszárny/, a karó /az oldalt tartottá/, s a lószerszám egyes részeinek neve /gyeplő

, kantár/

.^ A kerék finnugor tőből származik, a >kerek' szótól különült el,

26 a /szekér-/ oldal

. a /szekér-/ derék

, a /szekér-/ fenék korán átmehetett a jelentésbővülósen. Kéznél voltak a kerékhez kapcsolódó műszavak is: talp

, /kerék-/ agy

. A rud szó eredete ismeretlen. Egyelőre nem lehet eldönteni, hogy a szekérbe fogott vonóállat kizárólag a szarvasmarha volt, vagy már lovat is befogtak a honfoglalás előtti magyarok. Tisztázásra szorul, hogy a magyar nyelv miért szlávból vett kölcsönszavakkal /járom

. iga

, tézsla/ jelöli a szarvasmarha befogására szolgáló tárgyakat.^ Nyelvész feladat annak eldöntése is, hogy a ló befogására szolgáló szerszám szó összetett alakjában visszavezethető-e a honfoglalás előtti időre. Lehetséges feltevésnek látszik, hogy a levódiai, etelközi magyarok kerekes jármüvek vontatására lovat és szarvasmarhát egyaránt használtak, bár utóbbi igázása inkább a szántással, az ekés földmüveléssel függött össze. Egyelőre elégedjünk meg annak megállapításával, hogy a magyar szekér-terminológia legrégibb rétege a honfoglalás előtti időkben gyökerezik, s török, mongol, iráni kulturális kapcsolatokra enged következtetni. Ezek a műszavak elégséges bizonyítékát adják, hegy a