Takács Lajos: Néprajzi Közlemények 18. évfolyam (Budapest, 1973)

Paládi-Kovács Attila: A magyar parasztság kerekes jármüveinek történeti és táji rendszerezéséhez

kényponyvát terítenek. A gyékény hátul a szekér végén tul ér, de csak szükség esetén eresztik le a faros kasig, rendszerint inkább az ekhó-tetó* végén található, felcsavart állapotban. Két oldalt és elől a debreceni kocsik formáját sajnos nem ismerjük. Végezetül hangsúlyozni kell, hogy a Duna-Garam vonaltól nyugatra a fedeles kocsikról csak igen szórványosan vannak adataink, ami talán azt is jelzi, hogy a nyugati terület recens paraszti kultúrájában a kocsifedél jelentősége csekély volt /7. ábra/. 7. ábra. A» félhengeres kocsiernyő /félkörben meghajlított kávákon nyugszik/; B. lábas, csaknem lapos ekhó. ekhón

ak nincsen gyékényfala. 138 A dél-alföldi sátoros