Takács Lajos: Néprajzi Közlemények 18. évfolyam (Budapest, 1973)

Paládi-Kovács Attila: A magyar parasztság kerekes jármüveinek történeti és táji rendszerezéséhez

Dél-Dunántul egyes tájain /Somogy, Tolna/ kasoldal hiányában magát a szekér létrás oldalát fonták be vesszővel. Hasonlóan jártak el egyes dél-erdélyi magyar falvak is. Az önállósult szekérkas múltját nem ismerjük kellően. Egy 1568-ból fennmaradt magyar kocsit ábrázoló rajzon már különálló kast láthatunk. **• A 17. század elején a debreceni főbiró minden esztendőben sürün vásá122 rolt szekérkast a város szekereihez. A 17. század eleji feljegyzések szerint a török ebben az időben gyakran kórt Kecskemét városától hatökrös.

kasos tábori sze12*3 kereket. A 18. század derekáról Háromszékből is adatolható a kasos szekér használata. A kas-kötésnek régtől fogva jelentős központjai léteztek, ahol nemcsak saját szükségletre, de piacra is készítettek szekérkast. Ezeket a központokat és szerepüket még alig derítettük fel.

125 A szekérkasnak több típusa ismeretes: 1/ kádhoz hasonló forma, fenékrésszel és négy oldallal.Rendszerint a kocsival azonos hoszszuságu. Háta magasabb, eleje alacsonyabb az oldalánál. 2/ Három oldalán zárt, egyik végén nyitott, fenékrésszel egybekötött forma. Készül kisebb ós nagyobb méretben a szekér elejére és végére. Használják külön-külön és együttesen is. Amikor mindkettőt felteszik, a hátsó /faroskas/ kiér a leengedett egyenes saroglyára is, mert együttesen hosszabb a szekérnél. 3/ Mindössze két fonott oldalt használnak /6dalkas/

. amelynek hossza a szekérével meg-