Takács Lajos: Néprajzi Közlemények 18. évfolyam (Budapest, 1973)

Paládi-Kovács Attila: A magyar parasztság kerekes jármüveinek történeti és táji rendszerezéséhez

hegység vidékén, a Hernád és a Bodrog közötti terüle95 ten van. Az elől rakoncás, hátul vasalt lőcsös forma a század elején nem volt ritka a Kelet-Dunántulon, s több helyütt ismerték Nyugat-Dunántúlon is. ügy tűnik, hogy ez a forma inkább a személyszállító lovas kocsival függ össze, mint a terhes szekerekkel. Elterjedtségének megállapítása, alaposabb formai funkcionális leírása megérné a fáradtságot. A vasalt lőcsös szekér Magyarországon már legalább egy évszázada uralomra jutott,

s a többi formát fokozatosan kiszorította,illetve háttérbe nyomta. A deszkafalu, elől-hátul rakoncás szekerek ujabb, részleteiben még nem ismert folyamat eredményeképpen terjedtek, mint azt a bakitv esete is mutatja. Terjedését gazdasági regresszió, elszegényedés segítette. Az első világháború után előnyomult a Felső-Tiszántulon a vánkusos szekér

.^

6 s a Sajó-Hernád vidékén a kolesz

. A Bánságban a rakoncás szekeret besszarábiai kocsi néven ismerik. Az elnevezést azzal magyarázzák, hogy a II. világháború idején Besszarábiából érkező áttelepültek hozták be magukkal, s ma is csak ők használják ezt a kocsitípust?

7 /3. ábra/. b/ A kocsiszekrény, kocsioldal formája A szekéroldal eredeti formája létrához hasonló. Nem véletlen, hogy a szekéroldal neve Erdélyben általában lajtorja

. Abauj-Zemplénben pedig létra

. A korai szekér-ábrázolásokon, s a kezdetleges, primitiv szekereken egyaránt gyakran látható, hogy a "létraközöket" vesszővel, kerítés módjára befonták. A szekéroldal