Takács Lajos: Néprajzi Közlemények 18. évfolyam (Budapest, 1973)

Pusztainé, Madár Ilona: Szekérkészités és használat a székelyföldi Atyhán és az alföldi Sárrétudvariban

tokkal összefogják. Következő lépésként az összeszerelt ut<5- és elöszekér tengelyeibe beszerelik a kereket, a kereket kivül-belül tányér kari ka zárja be, sa tányérkarikát kerékszeg, másnéven kulcsszeg szorítja fel. Az összeszerelt szekérelőt összefogják a szekér utóval ós derékszeggel rögzítik, igy létrejön a szé ké ralj . A derékszeg olyan hosszú, hogy a férgettyünél bemegy s az eplényen, tengelyen át kiér, ugy tartja össze a szekér alját. Akad olyan ember, aki nagyszüleinek elbeszélése alapján ugy tudja, hogy amig gúzzsal volt felkötve a nyújtó a szekérelő tengelyéhez, addig nem fordult a szekér eleje. Ennek az adatnak figyelembevételével megkockáztatható az a feltevés, hogy Atyhában három emberöltővel ezelőtt nem volt általános a forgótengelyű szekéc Valószínűvé teszi ezt a feltevést az a visszamaradást tükröző tény is, hogy az első és a hátulsó kerekek különböző átmérőjük ellenére egyenlő számú küllővel vannak ellátva még napjainkban is,^ D. LAJTORJA /karosszéria/ Atyhában háromféle szekér aljának anyaga, készítési módja egészen egyforma, a taligáé ós a felvágásé méreteiben is megegyezik, a hordószekér alja is csupán méreteiben tér el amazokétól. A különböző igénybevétel által meghatározott forma jobbára a lajtorján fejeződik ki. Ezért amikor a lajtorja /nevezhetnénk karosszériának/ alkatrészei készítését, azok összeszerelését felsoroljuk, T: H: F: jelöléssel látjuk el az egyes szerkezeti elemeket, ahol a