Takács Lajos: Néprajzi Közlemények 18. évfolyam (Budapest, 1973)

Pusztainé, Madár Ilona: Szekérkészités és használat a székelyföldi Atyhán és az alföldi Sárrétudvariban

és újra felakasztják a csűr falára, hogy kilógjon

. Meg ne görbüljön, mert akkor a befogott jószág-pár valamelyikére rájárna

, igy az nagyobb részben cipelné a terhet. Az atyhaiak szólás-mondásában gyakran szerepel arra az emberre, akit egyszerre sok baj meglátogat: "Jól reád jár a rud" /15. a-b-c-d. ábra/. 8. Szerelés A szekérelő szerelése hasonlóan történik a szekérutóéhoz, kivételt képeznek az eltérő formájú elemek érintkezési pontjainak illesztései. A tengelyt az eplónnyel négy vaskarika fogja össze. A nyújtót az eplénybe faragott lyukban kovácsoltvas derékszeg tartja fogva ugy, hogy a szekérelő tengelye szerelvényeivel együtt forogni tud. Az elószekér ágasainak hátranyúló végét éha fogja össze, és tartja fenn /az összeerősités módját lásd az éha kialakításánál!/; elülső vége pedig a rud mellé kerül. Kétféle módon szokás a rudat az ágasokkal összeérősiteni, úgymint szárnyasán vagy véggel. Akkor nevezik szárnyasnak a rudat, ha az egybenött vagy öszszeillesztett, hegyesre kifaragott ágasvógeket a behasított végű rud belső oldalával összeillesztik, háromhárom helyen kifúrják, utána rác

susztatják a rudat az ágasra, mint két szárnyat. A régebbi időben facsappal rögzítették, napjainkban vasszeggel erősitik össze. A tetején három helyen kötés kerül rá, régen gúzsból volt a kötés, most már vaskarikával szoritják össze. Egyenes végű a rud, ha a két ágasvég közé becsúsztatják a négyszögű keresztmetszetűre kifaragott rudvéget, a találkozási oldalon három-három lyukat fúrnak, s utána facsappal vagy cigányszeggel összeerősitik. Legvégül vaspán-