Horváth Terézia: Néprajzi Közlemények 16-17. évfolyam - Kapuvár népviselete (Budapest, 1972)
A KAPUVÁRI /ÉS GARTAI/ PARASZTVISELET - Előállítás és beszerzés
A XX«, század eleje óta általában centiméterszalaggal mérnek a varrónők. Kis könyvbe irják a méreteket, és ha újra rendel náluk az illető, akkor már csak onnen nézik meg a méreteit. A "majkót" /ujjas/ és a "purucot" /pruszlik/ szabásminta után szabják már, a méretekhez igazitva a papírmintát. A legszorosabban vett századforduló táján ujabb, "láthatatlan" változások is történtek a kapuvári viseletben. Az alsóruhák anyaga is kicserélődött gyárira. Az asszonyoknak kevesebb munkát adott már a ruházat előállítására. U— gyanakkor az egyszerűbb ruhadarabokat is specialistákkal kezdték varratni. Egyre kevesebb asszony foglalkozott az önellátás keretei között varrással. Tehát nemcsak szépen, cifrán dolgozó varrónőkre volt szükség, hanem tömegmunkát végzőkre is. 287 A XX. század elején nagyon megnőtt az ilyen varrónők száma. "Parasztvarró csaknem minden tizedik háznál volt" ekkor mág. Zömük csak egyszerűbb darabokat varrt, nem drágán. Pl. 1916-17 körül köznapi szoknya vagy bluz varratása 70-80 fillér, egész öltözet /szoknya és bluz/ 3 korona. /Akkoriban a napszám az Eszterházy uradalomban felnőtt lánynak 1 korona volt./ "A parasztvarrás ócsó vót, úgyis ölég az ára megfizetni." Egyik szegény asszony csak nem fizettet magának nagyon sokat a másikkal: "Kapuvárott kevés vót a főd a népnek, oszt igen sok család szűken élt péz dógába." Sok zsellérasszonynak nem örültek, "ha varrót /varrnivalót/ hozott, mer rossz fizető vót. Varratott egy jánklit és elvitte hitelbe. Aztán tojással fizettek." Egyik egyszerűbb varrónő mondta: "Nem pénzér varrtam, csak ú: vaj kapáni segit, vaj valamit. Mi mindig mezőre jártunk. Ha varrtam, nem vót kiszámítva, hogy mennyit dolgozzon érte, ... addig kapát, mig varrtam" /tehát helyettesitette a varrót, mint a mezőgazdasági munkából kieső munkaerőt/. A vagyontalan réteg még a XX. század elején is gyakran termékcsere utján szerezte be ruhadarabjait. - Az uradalom cselédei jó fizetők voltak, elég sok konvenciójuk volt. Ha bejött egy cselédasszony a kész munkáért, mindjárt "fizetett, mint katonatiszt" /azaz
