Horváth Terézia: Néprajzi Közlemények 16-17. évfolyam - Kapuvár népviselete (Budapest, 1972)

A KAPUVÁRI /ÉS GARTAI/ PARASZTVISELET - Előállítás és beszerzés

csinálják meg a lányok. A vőlegényét a menyasszonya, a "vőfényét" a "nyoszold" csinálja, és általában a lakodalmat rendező család nőtagjai készitik el a férfivendégekét. A lányok a szines szalagok végét kicakkozták, "kipillangózták", különböző alakzatokat készítettek belőlük a bokréták alá, "reguták" fejrevalójához /51. ábra/. A női cipőre való szalagdiszt elkészítve vitték a cipészhez és rakatták rá az uj cipőre /45. ábra/. A plébánián vett éremhez házilag állították össze a "Már j ás szalagot" /53., 56. ábra/. Specialista készítés és diszités Parasztvarrónó /"parasztvarró, varró, varróné"/ A kapuvári női viseletben a népviselet virágzásának korszakában, azaz a századfordulón a legjellegzetesebb ruhadarabok és díszítésük a parasztvarrónők kezemunkája volt. A fejlett Nyugatdunántulnak ebben a mezővárosában, Kapuvárott erősen polgárias, de ugyanakkor erősen népi és helyi izlésü divat alakult ki. Az ilyenfajta népviseleteknek különösen fontos tényezője a parasztvarrónők munkája. Azon a fokon, amikor a női ruházatban a házi és kisipari készítésű alapanyagok mellé már jelentékeny mennyiségű gyári kelme is felsorakozik, munkamegosztás jön létre az anyagok feldolgozása terén. A házi vagy részben házi készítésű anyagok /pl. otthon font, takácsszőttes vászon/ továbbra is megmaradnak a házi feldolgozás keretei között: ki-ki maga megvarrja belőle az inget, kötényt, stb. Az uj divatú, rangosabb anyagokat, amik pénzért vagy terményért szerezhetők be, a legügyesebb asszonyokra bizzák rá, hogy varrjanak belőle. Azt akarják, hogy a rangosabb anyag rangosabb formát is nyerjen. A közösség kiválaszt egyeseket, akik a többieknek is varrnak, hímeznek stb. Ezeket a kisipari szintet el nem érő, nem hivatalosan működő kismestereket szoktuk specialistáknak nevezni. A ruházatot előállító többféle specia-