Horváth Terézia: Néprajzi Közlemények 16-17. évfolyam - Kapuvár népviselete (Budapest, 1972)
A KAPUVÁRI /ÉS GARTAI/ PARASZTVISELET - Előállítás és beszerzés
olyan jelentős, mint a nőknek a bársony. Még a bársonynál is drágább: 1914 előtt 10 koronába került. Korábban nci oruszlik is készült belőle.^ 0 De jeli egzetesebb férfi mellénynek /87. ábra/. Egy csikó árába belekerült egy teljesen elkészített "sikselem puruc", a századforduló óta divatos, diszes kivitelben. Csak piros bársony mellényt tudtak minden legénynek csináltatni, "sikselem csak a gazdagoknak vót, rangho'meg jussho» vót kötve." A "sikselempurucosoknak" ez volt a legünnepélyesebb mellényük. A 10 holdon aluli birtokosoknak csak bársonypurucuk volt legnagyobb ünnepre is, "pirospurucosok" voltak. Ez a ruhadarab mutatta a legjobban a férfiak közötti társadalmi különbséget, a társadalmi rétegződés egyik külső megnyilvánulása volt. A nagyravágyó lányos családokban többször igy fejezték ki kifogásukat a szegényebb udvarló személyével kapcsolatban: "Csak az a baja, hogy csak piros purucca ne lenne!" Emlékezet óta viselik Kapuvárott a "sikselem purucot" /a legkorábbi fényképeken is látható, ilyenről készült a 41. ábra/. A XIX. sz. végi gazdagodás hozhatta divatba. Kb. 1930-ig árusították az üzletek a hozzá való szövetet. Tulajdonképpen bútorszövet; cseh gyártmányú. Kereskedelmi neve "glancpiké". Az első világháború után csak Joseph Deilernél lehetett beszerezni Bécsben, 1930 körül már nagy vámja volt. A kapuvári kereskedők akkoriban azért utaztak hetente Bécsbe bevásárolni, hogy kicsinyenként becsempészhessék, jó vevőik igényének kielégítésére. A kapuváriakon és gartaiakon kivül néhány vitnyédi jógazdacsalád is vásárolta ezt az anyagot a XX. sz. elejéig. A rőfösáruk másik fő csoportja a női, férfi és gyermek viseletet kiegészítő és diszitő cikkek . Egy részük tovább alakitható /sujtásnak valók pl./, más részük végleges formába rögzített /pl. csipkék/. Egyeseket kifejezetten hétköznapi ruhadarabokra /pl. margitdisz, "margitkötő", piros géphimzés esik, "tót kötő"/, másokat kifejezetten ünneplőre vettek /pl, islóg, "pillangó" 210 /. A
