Horváth Terézia: Néprajzi Közlemények 16-17. évfolyam - Kapuvár népviselete (Budapest, 1972)
A KAPUVÁRI /ÉS GARTAI/ PARASZTVISELET - Előállítás és beszerzés
tek, de a kereskedők neve tovább is "rőfös" maradt./ "Gyolcsot" és a vékonyabb "sifont" a XX. sz. eleje óta. árusították. Korábban szepességi és osztrák, később magyar gyártmányú volt. A gyolcs rőfe az 1910-es években 36 f, 195 métere az 1920-as években 70-80 f, a sifoné 2-2,20 P. A fonás-szövés gyakorlatának elmultával egyre jobban vették is a kapuváriak. Az idősebbek eleinte lenézték a bolti gyolcsot, 19 többre becsülték a vásznat. A férjhezmenő lányok számára végszám vették kelengyébe, fehérneműnek. A legszegényebbek is vettek egy véget. Más textiliából mindig csak annyit vásároltak, amennyit éppen meg akartak varrni vagy varratni; egy-egy ruhára valót. A női /és kisgyermek/ felsőruhaanyagok legnagyobb része üzletből került ki a századforduló óta. /Egy "türáncos szoknyára" és ujjasra 6-7 m-t szoktak venni./ Köznapi ruhának, az öregek pedig ünneplőnek is nagy mennyiségben vették a kartont, barhentet, kékfestőt. A karton, "tarka" métere az 1920-as években 70-80 f, az 1930-as években 0,80-1,20 P volt. Barhentet, "pargetot" többféle minőségben árultak. Ara 1914 előtt 32-től 80 f-ig terjedt, sőt az "abaparget" 197 rőfje 2,40-2,60 korona volt, 198 majd az 1920-as években a jobb minőségűnek métere 2,40 P, a legfinomabb, csak ünneplőnek vásárolt cseh gyártmányú barhenté 3 P. A háború után kékfestőkelmét is tartott minden üzlet, mivel helyben nem működött kékfestő, de a kereslet nem csökkent. A kékfestőkelmét a pápai Blum-fóle üzemtől, majd 1925-30 között a soproni Lederer testvérektől rendelték, "mert az kissé modernebb volt." Ünneplőnek való, drágább, a mintás köznapiakkal szemben általában egyszínű, vagy egyszerűbb mintájú anyagok: batiszt, szövet, glott, lüszter, selyem, bársony. Fehér batiszt, "patyolat" és kékvirágu batiszt, "patiszt" ára az 1920-as években 2 P körül volt. A szűkebb értelemben vett szövetek közül kedvelt a "puplin", "selempuplin", szatén,