Horváth Terézia: Néprajzi Közlemények 16-17. évfolyam - Kapuvár népviselete (Budapest, 1972)
FÜGGELÉK
részre. Ez a második választék a fül fölött indult s a fejtetőn keresztül a másik fülig vezetett." Egyik fültől a másikig egy madzagot fektettek a fejre - melynek végeit a fésült lány tartotta a kezével - a fonás egyenes kezdése érdekében. "Ezután következett a hajnak ágakra való beosztása. Nedves kézzel egy kicsit megtekertek minden egyes csomót, hogy szét ne essék. Aztán mindig fölülről vettek egy csomót, egy?t meg alulról. Mikor be volt már osztva 17-19 ágra a haj, aK.is.or kezdődött a fonás. Vettek egy ágat, ezt átbujtatták ké_ ág_aj_a_tt_ aztán két ág felett és igy tovább. Először mindig felülről, a fej tetejéről vették az ágakat, később, amikor a felső rész már megvolt, alulról is, aztán egyszer felülről, máskor alulról, mig egészen el nem fogyott a haj. Végül természetesen mindig kevesebb lett az ág. Amikor mind a két olualt megfonták, akkor a fül fölött kb. tenyérnyi széles két fonatot feltűzték a fejre" - hátul keresztezve és laposan körülfektetve, hogy minél jobban beboritsa a fejet. b/ " gyékényes " "...páros ágból fonták a hajat, ugy, hogy vettek egy ágat és azt elő ^ör mindig egy ág fölött, azután egy_ ág_ alatt bujtatták át. A két széles haj fonadékot föltüzni ugyanúgy tűzték fel, mint á rozmaringos fonást." - Kapuvárott a "rozmaringos" fonásnak "szüveses" /szives/ elnevezése is élt; a "gyékényes"-nek pedig "mustáros M is. Az utóbbi az aprószenteki korbács /"mustár"/ fonásmódjáról kapta nevét. A kapuváriak a fej mindkét oldalán két lapos fonatot csináltak és előzetes pödrések nélkül. Az elülső fonatokat "gyékényesen", a hátulsókat "rozmaringos an" szokták elkészíteni /117. ábra/.*^ Tehát egyszerre viseltek kétféle fonatot, amit a gartaiak külön ^-'Itozatként alkalmaztak. Kapuvárott természetesen kevesebb ágból készült egyegy fonat, mint Gartán.
