Horváth Terézia: Néprajzi Közlemények 16-17. évfolyam - Kapuvár népviselete (Budapest, 1972)

FÜGGELÉK

szoros tartozéka /44., 54. ábra/. Bucsus kép

, "gyöngyös kép" Ovális bádoglapon a máriacelli kegytemplom képe. Kerete drótra fűzött, apró, fehér üveggyöngyökből kiképezve. Kb. 15 cm magas. A XX. sz. első évtizedeiben a máriacelli bucsun szokta venni a "celi keresztanya" annak, aki először volt bucsun. A lányok nyakukba akasztva hozták haza /56. ábra/. Itthon már eredeti rendeltetésének megfelelően, szobadiszként használják. Mel-ltü

, "bros, rostü" Egyházi alkalmakra szentképpel diszitett. Férfiak ilyent tűznek ki iíáriacellben. A nők vállkendőjüket tűzik össze vele /44. ábra/. Táncos alkalmakra virág van ráfestve a melltüre, vagy szines gyöngyökkel van kirakva. Ilyent tűznek ki a férfiak az "ásztrigán sapkájukra", a nők a vállkendőjükre vagy ruhájuk mellrószére /45. ábra/. Nők a XIX. sz. vége óta viselik, amióta élőkét hordanak és kevésbé húzzák össze elöl a vállkendőt. Kb. az 1940-es évekig volt divat. Gyöngysor

, "gyöngy" Többféle anyagból készül. A "gránátgyöngy", vörösesfekete gránát vagy gránát-utánzat. A XIX. sz. közepétől kb. 1920-ig volt divat. Utóbb már asszonyosnak számított. A "fényes gyöngy" fujt üvegből készült, arany, ezüst, kék színben. A XIX. sz. második felében terjedhetett el és az 1920as évekig viselték /44. ábra/. A XX. sz.-ban főleg az átlátszatlan üveggyöngyök divatosak, elsősorban a fehér /82. ábra/, ami alá gyakran vettek egy sor - a nyakat csak egyszer körülérő, rövid - világoskéket, "parasztkéket". Ilyen kék gyöngy, vagy a ritkább piros és fekete üveggyöngy főleg menyecskéknek való. Az első világháború után az "opál" szinü "habgyöngy" lett általános /54. ábra/.