Horváth Terézia: Néprajzi Közlemények 16-17. évfolyam - Kapuvár népviselete (Budapest, 1972)

FÜGGELÉK

Kizárólag nagylányok ós menyecskék ünnepi darabja. Főleg a váll- ós farkendővel viselt "bokros inghez" vagy "totyához" veszik fel, a kendők leszorítására, a derékon levő toldások elfedésére. Az 1870-es évektől az 1930-as évekig viselték. Korábban volt még két változata. Az egyiknek "rövid lógója" van: elölcsukós és elöl lóg két tenyérnyi szalagdarab. Hátul középen kivarrva "pillangóval, fórizzsal". Ritkán lány is viselt ilyent, de inkább esküvő után viselték, "menyecskés". Mások első gyermekük megszületésekor kezdtek ilyent viselni. Másik fajta a lógó nélküli "csatos". Ennek elöl középen van "pillangó" disze. Kisebb ünnepre, gyerekes anyáknak való. Farpárna

, "kolbász, csipő, korpászsák", női /79. ábra/ Többnyire csuklóvastagságu kolbászforma, ami a derék felét átéri. A századfordulón korpával, később ronggyal, legújabban vattával tömött. Legtöbbször kantár, "teleng" van rávarrva, az szabályozza, hogy a derék vonala fölött helyezkedjen el és megadja a máig kedvelt röviddereku jellegzetességet a női viseletnek. Általában a melleses szoknya fölé veszik. Változatos egyéni megoldásai vannak a felerősítésének: rávarrják az alsóruhákra a párnát, vagy két kis párnácskát öltenek hozzá kétoldalt alkalmanként /pl. utazáshoz/ az alsószoknyához. Az 1880-as évek óta nagylánykortói minden nő viseli, aki bőszoknyásan öltözik és nem túlságosan kövér. Napszámosok az első világháború óta nem viselik. c/ Az alsótestre kerülő; Bő gatya

, "gatya, bő gatya, pőre gatya", férfi Szabását a 95. ábra mutatja. A III. sz.-ban általános tiszta vászonból. A III. sz. vége óta szegényebbeknek hétköznapra vászon, ünnepre pamutos vászon. Gazdagoknak mindig pamutos vászon. A kisfiúké