Horváth Terézia: Néprajzi Közlemények 16-17. évfolyam - Kapuvár népviselete (Budapest, 1972)

FÜGGELÉK

lik minden nap. Nyáron pruszlikkal, mellessel hétköznapi. 1910-20 körül "bokros ing" alá ilyen inget is felvettek, ha ujjvégén piros-fehér höveji himzés volt. /Bevarrott/ bőujju ing

, "bokros ing, vállfoltos ing", női /52. ábra/ Szabását a 76. ábra szemlélteti. Anyaga, diszitése, használata hasonló a mellévarrott ujjú ingválléhoz / 271. oldal/. Eleje és gyakran a nyaka is gyári csipkével szegett. Elöl patentkapcsokkal csukódik. A XI. sz. eleje óta viselik. 1920 körül a mellóvarrott ujjú ingváll mellett ez volt a kevésbé ünnepélyes. Az uj szabású pruszlik elterjedésével ez lett a kizárólagosan viselt bőujju ing. Szegényebbek az 1920-as évek végéig,- gazdagabbak az 1930-as évek végéig viselték. Karra va_ó_ruhadarabok_ Hamis u.i j

. "tucli, cucli, osuszli", női /77. ábra/ Gyolcscsikhoz varrt "necc", "filé", "tilámli", "kivarrás", "höveji varrás" vagy horgolt darab. Az egész csőformán összevarrva, ugy, hogy a felső karra simuljon.Bgy alsó, diszes ujjú inget helyettesit. Bőujju ing fodra alá dugják föl, könyök fölé, ugy, hogy disze kilátsszon /55. ábra/. A XIX. sz. vége óta viselik. Érmeiegitő

. "szárkeszte, /kéz/szármelegitő, cucli" A hamis ujjhoz hasonló csőforma, 10-12 cm széles. Meleg fonalból kötik, kb. 1 cm-es szines csikókkal. Nőknek főleg rázsaszin, piros, zöld, férfiaknak szürke szokott lenni. Ujjasféle alá húzzák, az "Ütőeret melegiteni" télen /46. ábra/. 1900-1940 között viselték, kimenőre és templomba is. Férfiak erdei munkához is felvették. 1920 előtt a nők ünnepi érmelegitője gyöngyökkel is ki volt varrva, szélén horgolt csipke volt.