Horváth Terézia: Néprajzi Közlemények 16-17. évfolyam - Kapuvár népviselete (Budapest, 1972)

FÜGGELÉK

ve /51. ábra/. Az 1930-as évekig a legények kötényének szélén "pillangó" és gyöngy volt, szegése "bodor" /42. ábra/. Korábban nőknek is volt "bodros" kötényük. Főleg ezt a fajta kötényt szerették a legények valamivel a hasuk alatt megkötni /42. ábra/. Mulatság alkalmával kötényük egyik sarkát "fődugták" a kötője alá: 41., 50., 51. ábra. Kb. 1920-ig a lányok, menyecskék táncos köténye "füles" volt; fehér gyolcsból, piros-fehér "höveji varrással". Húzott kötény

, "türáncos kötón", női Derékban keskeny befoglalással ráncbaszedett kötény. Hátul csukós. - A XIX. sz. második felében már gyakori lehetett ünneplőnek. Fajtái: 1920-30 táján nagylánynak, menyecskének templomba fehér ruhához "babos patyolat". Selyemkötény, főleg taft, mindenféle sötétebb szinben, főleg szintjátszó, "lángsztinü"; nagylánynak, asszonynak a legáltalánosabb ünneplő. A századfordulóig duplaszéles, a hosszabb szoknyákhoz /34., 41. ábra/. Azóta máig egy szél kelméből készül, keskenyebb. A szélére "pillangó" kerül. Leggyakrabban "csitkével" szegett /35., 41. ábra/. Kb. 1910 óta selyemcsipkóvel is szokták szegélyezni /45. ábra/. 193040 óta viselnek "lamerselem", krepdesin kötényt, "kerepinnel, fogas csipkével" szegve. - Mig a glottkőtények megkötője saját anyagából van és széles, addig a selyemkötényeken vagy olcsó, keskeny madzag van, vagy két rövid selyemcsikot varrnak a szélére saját anyagából, amik éppen csak ör^zeérnek és rávarrt kapoccsal csukják. Azelőtt ugyanis nyáron a "csatos" /55. ábra/, télen pedig az ujjas kivül viselt alja fedte a derekat és a kötény csukását. Amióta ünnepen is viselnek "lekötőst", hátul a kötény csukására ráhúznak egy előre megkötött fehér vagy szines "masnit" /61. ábra/. Lerakott kötény

. "bábos kötón", "bő kötén", "laposráncos kötén" Női. - Két-narom cm széles derókpántba, "bábuba