Horváth Terézia: Néprajzi Közlemények 16-17. évfolyam - Kapuvár népviselete (Budapest, 1972)

FÜGGELÉK

ni, vagy belevarrni kerekded darab csomagolópapírt, hogy szebben álljon. Az asszonyok a felső kendőt gombostűvel hozzátüzik kétoldalt és felül is a "szorítóhoz", hogy ne csúszkáljon. Lányok hétköznapi misékre szoktak rojtos kendőt is felvenni. Idős lányoknak ilyen a templomi kendőjük. Vállkendő

, "nyakravaló keszkenyő", "keszkenyő", női Selyemből szokott lenni. Legtöbbször "királszünü" /41., 52. ábra/, "kevertroj

tu" /44. ábra/ vagy "aranvirágu", ritkábban "ezüstvirágu" /34., 35. ábra/. Kizárólag ünnepi. Nagylány és asszony viselte, 30-35 éves korig; "bokros inghez" /45. ábra/ vagy "totyához". Ha "bokros ing"-ben vannak, szoktak alá venni még egy "tilámlit" is: 55. ábra. Az ilyen kisméretű kendő hátul nem érne össze, ezért a végeit nem keresztezik, csak összehúzzák elöl és leszorítják a "csatossal". Többnyire "páros kendő" viseletbe tartozik, farkendővel kiegészítve. Farkéndó

. "farra való kendő", női Felerősítését mutatja az 58. ábra. Azt imitálja,, mintha egy nagy vállkendő csücskei érnének hátra. Azzal a madzaggal, amivel összefogták, elöl megkötik a derekukon és a "csatossal" lefödik a megkötést; vagy a "majkó" alja fedi, mert azzal is viselték az 1920-as évek végéig. Ha szél volt, hozzátüzték végeit a szoknyához. A IX. sz. elején jött divatba, gazdagabb családokban kezdték viselni. Nyakravaló

, "nyakravaló", férfi Mindig Ünnepi. A házasoké csak két oldalán rojtos. Fiataloké "királszünü selemkendŐ". Szokták csokorra kötni /46. ábra/ vagy két csomóra, "gombra" és "kivágják" a vállukra egyik vagy mindkét végét. Legények 1910-ig, pl. 41. ábra. 1890-ig fiatal házasok is igy viselték /34. ábra/. Idősebbeknek elöl lóg a kendő vége. Öregeké sötétebb fekete ós csokorra kötik. Az első világháború előtt a menyasszony ilyent adott