Horváth Terézia: Néprajzi Közlemények 16-17. évfolyam - Kapuvár népviselete (Budapest, 1972)

ÖSSZEFOGLALÁS

jába. a rábaközibe /aminél még haladottabb a répcemelléki /• A kapuvári öltözékek nem térhettek el az átlagos rábaköziektől; ugy látszik, hogy akkoriban Csorna gazdagabb népének ruházata is fényűzőbb, mint a kapuvári parasztsáAz alapanyagelőállitásban még jelentős a házi kenaerfonás és a takácsok szőttese. De gyolcsot is használnak már. A férfi felsőruhában a kisipari posztó, a női felsőruhákban pedig a kisipari kékfestó'kelme, majd gyári kelmék lesznek a legjelentősebbek. A házi varrás mellett már nagy a szerepe a szabónak /és a gombkötőnek/. A parasztvarrónők is megkezdik működésüket. A ruházatot himzéssel is kezdik disziteni. E korban jellegzetes, vagyoni különbségeket is kifejező férfi felsőruhák a suba és a szűr. "A felszabadult jobbágyság első nemzedéke /1848-1881/ egyelőre a régi viseletét tette diszessé, fényűzővé. Ez volt a szűcs és a szürszabó mesterség aranykora" - irja Györffv István a matyókról. A gyermekek viseletét ebből a korból még nem ismerjük. A felnőtteknek, mindkét nemnek megvan már a télies öltözékfajtája is /nadrágos, ill. ujjasos öltözék/ a nyáriassá visszaszorult, régiesebb öltözékfajta /gatyás ill. ingvállas/ fölé rétegződve. A nők még gyorsabban polgárosulnak, mint a férfiak. A férfiak hosszú hajviselete kimegy a divatból. A lányok parasztos hajfonatot viselnek. Az asszonyok kontya egyszerű. A férfiak lábbelije a csizma. Nőknek a téli csizma mellett nyárra már cipőjük van. A ruházat változatos formái lehetővé tették az ékesitő-jelölŐ funkciók változatos kibontakozását. Pl. az izlés terén a "fiatalnak nem illik fázni" elv ebben a korban alakulhatott ki, hiszen már elég sokrétű lett a viselet ahhoz, hogy bizonyos régibb, vagy éppen ujabb divatú ruhadarabokat az öregek maguknak foglaljanak le, s mintegy kizárják a fia-