Horváth Terézia: Néprajzi Közlemények 16-17. évfolyam - Kapuvár népviselete (Budapest, 1972)

A viselet

mutatjuk, hogy a szin /és diszitettség/ hogyan jelöli a személyt és alkalmat, de elsősorban a korosztályt. A két ruhadarab: a/ férfi nyakravaló /felnőtt legény kortól halálig viselt darab/ b/ női hátrakötő kendő, "szoritó" /esküvőtől halálig viselt darab/ Ugy vizsgáljuk, ahogyan ezek 1900 és 1940 között funkcionáltak. Tehát feltehetjük, hogy egy-egy, 1880 körül született férfi és nő emiitett ruhadarabja az élete során igy változott : a/ férfi nyakravaló Szejgénj; f_érf_Lnak nyáron hétköznap nem volt semmiféle nyakravaldja. Télen hétköznap élőkét "nyaksit" viselt: 45 óves koréig pirosat, az után feketét. Ünnepi, rojtos selyem nyakra való kendője 45 éves koráig piros, fehér csíkkal; az után fekete. 0azdag_ f_érf_nak hétköznapra kötött nyakravalója volt: 45 éves koráig piros, kék csíkkal; az után fekete, kék csíkkal. Ünnepre selyem nyakra való kendő. 40 éves koráig rojtos, piros szinü, fehér csíkokkal. 45 éves koráig rojtos, kávészinü. 50 éves koráig rojtos, fekete alapon kék csíkkal. 60 éves koráig rojtos, sima fekete. Az után rojt nélküli sima fekete. b/ női "szorító" /hátrakötő kendő/ Sze_gény asj3zp_nvnak hétköznapra kasmírból. 45 éves koráig piros, a széle virágos; az után fekete, a széle virágos. Ünnepre rojtos, selyemből. 45 éves koráig piros, fehér csikókkal; kettő is: az egyik piros rojttal, a másik kék rojttal - váltogathatta a ruha szine szerint. 45 éves kora után rojtos, fekete alapon kék csíkkal. __a_dajg_a_3sz_onynak hétköznapi szoritója rojtnélküli kasmir. 35-40 éves koráig piros, a széle virágos. 45 éves