Horváth Terézia: Néprajzi Közlemények 16-17. évfolyam - Kapuvár népviselete (Budapest, 1972)

A viselet

/Sersze ez az éles megkülönböztetés is inkább a nőknél lei cts'ges/ "Templomi ruha az mindig más. Amibe templomba megyünk, abba nem megyünk piacra, amibe piacra, abba nem megyünk templomba." Vasárnap délután már le kell venni azt a ruhát, amiben misén és ebéd után a litánián voltak. Ilyenkor iá az átöltözéskor a "püntő". A férfiaknak néhány ruhadarabjuk volt, ami kifejezetten templomi alkalmakra való: a széles subrika fölött lanoshimzéssel is diszitett gatya /12., 51. ábra/ és a "csukás" /34. ábra/ később csipkés szélű kötény /51. ábra/. A templomi ruhák egy része egyezik a kimenőkkel. De legalább a nőknek, gazdagoknak, fiataloknak és javakorbeliekr.ek van külön templomi ruhájuk. Ilyenek a legdrágább, selyem- és bársonyruhák /90. ábra/, a vastag anyagú keményített alsószoknyák, fehér ruhához "babos patyolat kötény". Egyéni vonás, hogy néhány lány, aki "nem állotta a csecsebecsét", az templomba nem vett fel pl. szines himü inget, csak tiszta fehéret. Vannak bizonyos viseleti elemek, amik kifejezetten templomi alkalmak jelölői. Altalános szabály, hogy minden asszony, még a legfiatalabb is, csak felső kendővel fején jelenhet meg a templomban, alsó kendővel nem. Természetesen csak egyházi alkalmakkor egésziti ki a megjelenést kézben tartott imakönyv, szentolvasó /52., 53., 56. ábra/, nyakban "márjás érem" /53., 56. ábra/, a lányok nyitott hajviselete /56. ábra/. Körmeneten /nagyszombaton feltámadási körmenet, űrnap, áldozócsütörtök, "Marja nevenaptya" stb./ a lányok feh'r ruhában voltak, égszinkék selyemkötényben, "tilámli" vagy "királszünü" kendőből volt "páros kendőjük", derekukon feh'r "csatos", "leeresztett hajjal mentek, gyertyával kerülték a várost". A XX. sz. elején a Mária-kongregációba minden lány beiratkozott, ahogy "kimaratt az iskolából", "mer aki be nem iratkozott, lenézték". Az iskola elvégzése után december 8.án vették fel a lányokat, akik csak eljöttek a gyűlésre. A