Horváth Terézia: Néprajzi Közlemények 16-17. évfolyam - Kapuvár népviselete (Budapest, 1972)

A viselet

öregasszonyra "fehér rékli, selemszoknya, selemkötény, fekete selemkendő a fejükre." Fiatalokra régebben "fehér tilángli kendőt" adtak. A keleties fehér gyász maradványai Csornán is megvoltak a halotton. Az 1940-es évek előtt az öregasszonyokra is fehér blúzt és fehér fejkendőt adtak, "akkd olyan szépen ctöztették, nem köllött félni a halottaktól", nem voltak iesz tőén sötét ruhában. Izlésnyilvánulás Csak két szembetűnőbb megnyilvánulást tárgyalunk. Az egyik az érett nő alakjának módositása a ruházat segítségével, a másik pedig annak az elvnek a kifejeződése, hogy fiataloknak nem illik fázni. Az egyik a személy bizonyos konkrét, testi adottságait torzítja el, egy szépségideál megvalósítása érdekében, tehát ékesitő célzattal. A másik ellentmond annak a /alkalommal összefüggő/ követelménynek, hogy télen melegen kell öltözni, azért, hogy jelölhesse a személyek életkorát. Mindkét fajta izlésnyilvánulás a személy szempontját követi és az ékesitő-jelölő szándékok csooortjába sorolható. 1. A nő alakjának módositása a/ A csipő hangsúlyozása A kapuvári női viseletben időben három szakasz különböztethető meg a csipő hangsúlyozása szempontjából. Az első szakaszban még nem emelik ki a csipőt. A XIX. tiZc közepén a Rábaközben legfeljebb melegitő célzattal viseltek több szoknyát. 1833-ban a megyében csak a horvátoknál lehetett meg a csipő kidomboritására való törekvés: "a' •fejérnépnek a' nagy csípőben és a» puruczkán 's szoknyán a' sok »s különös szabású ránczokban ... van igen nagy gyönyö-