Horváth Terézia: Néprajzi Közlemények 16-17. évfolyam - Kapuvár népviselete (Budapest, 1972)

A viselet

van, "aki belekapaszkodjon a végébe." Fehér ruhát általában nem vett fel többé az, "aki már elcsaládosodott", azaz gyermeke született. De nem mindenki kezdett öregesebben öltözni első gyermeke születésekor. A nagyiénykortdl viselhető szép, drága ruhadarabokat /pl. "bokros ing"/ akkor vetik le az asszonyok, ha már van akkora lányuk, aki örökölheti. Férfira és nőre is érvényes, jelentős korhatár, ha valakinek már házasodó korú fia vagy lánya van, "férnek ád vagy házasit". Aki ebbe a korba eljutott, annak már végérvényesen öregesen kell öltöznie, ha már előbb nem kezdte el. A diszes főkötőt akkor már mindenkinek le kell tenni. "Akinek a lánya hegyibe nőtt, annak kellett adni, vagy ha fia nősült, a menyecskének - aztán már nem hordták a fejkötőt." Nőknek kb. 45 éves koruktól kell "barnább" szinekben járniuk. Kapuvárott is nagyjából az a helyzet, ami Martoson: "Altalános az, hogy legelőbb a templomi viselet sötétedik el és legkésőbb a lakodalmi és keresztelői. Mondani sem kell, hogy a hétköznapi viselet csak ugy igazodik a korhoz, mint az ünnepi, ennek változása a két itt emiitett alkalom közé esik fokozatosan."^

66 - A XIX. sz. végéig fehér fejkendőt még öreg asszonyok is viseltek, csak később számi tott fiatalosnak a fehér kendő. Az első világháború óta idősebb férfiak és nők általában csak télies öltözékfajtát viselnek. A fiatalos ruhák elhagyásának időpontjában, fokozatosságában vagy hirtelenségében nagy szerepe volt a vagyoni helyzetnek /1. a szineknél is, 242-244.0./, hogy "kinek milen sora vót". "A cifra ruhát szegényebb előbb elhatta, családosabb is vót.Jobb gazda utóbb is vett egy kis jó ruhát, gyönyörködött a cifrábba." Egyéni változatok gyakrabban előfordultak, mint a viselet más területén. Pl. öreg férfi általában már nem viselhetett selyem nyakravalót, de "aki ki akart huzókonni, ... akármilen öreg vót is, kitette a selemkendőt, mutassa, hogy ő is valaki." Nőknél a fekete ruha vi-