Horváth Terézia: Néprajzi Közlemények 16-17. évfolyam - Kapuvár népviselete (Budapest, 1972)

A viselet

Jegyesség: "Megkérte a legén a leánt. Ha a Ián monta, hogy hoz— zámenek, szeretem, akkor a szülőktől este megkérte. A szülők megmonták, hogy adják-e, vagy maj'd ekkor meg ekkor, mer nincs készen. Ha még nincs a staférung rendbe." A XIX. sz. végéig ez alkalommal szokták átadni a legénynek jegyajándékul a már jó előre készenlétben tartott selyem, rojtos nyakravalót. A legény csizmát ajándékozott. A XX. sz. elején a lány már jegy inget,fehér himzéseset adott; nem kendőt. A legény pedig cipőt adott a lánynak. Később a lány már nem adott jegyajándékot. A legény viszont gyürüt vett. /Eleinte, a jegygyűrű viselete kezdetén még maga megvette a lány is, fiu is./ "Mongyuk mas vasárnap megkérte, kedden jelentkeztek", a legény elment választottjával a paphoz "iratkozni". Erre az alkalomra mindketten kisebb ünneplőbe öltöztek. A lány életében ez az első ünnepélyes alkalom, amikor beköti fejét. 1918-ban egy napszámos lány "kis tarka ruhában", áll alatt kötött, "kivarrott, fehér roj

tu, rózsaszin selemkendőben" ment "jelentkezni". 1932-ben egy nagygazda lányon lila szövet öltözet volt, "majkdval", "lángszünü selem" köténynyel. Koszorúban viselt hajára lila "selemkeszkenyőt" kötött. Lábán fehér kötött harisnya és fekete, pántos cipő. E hét szombatjára a lány elkészítette a vőlegénybokrétát. Este, amikor úgyis jött a vőlegény, elhozta az ünnepi fejrevalóját, arra erősitette menyasszonya a bokrétát. A következő három vasárnap, a háromszori templomi hirdetés ideje alatt voltak tulajdonképpen jegyesek. Akkor már állandóan viselték a jegygyűrűt. A három vasárnap a misén a vőlegényen rajta volt a jegykendő és viselte bokrétáját, amiről mindenki megláthatta, hogy vőlegény /52. ábra/. Többnyire már vőlegényi posztóruháját is fölvette. - Karádon pl. a menyaszszony által himzett és zsebbe kitűzött diszzsebkendő és a bokréta jelezte a vőlegériyi állapotot. Egy nagygazda menyasszony 1932-ben első hirdetéskor