Horváth Terézia: Néprajzi Közlemények 16-17. évfolyam - Kapuvár népviselete (Budapest, 1972)

A viselet

jelölő jellegű változatai mutatnak fel leginkább "etnikus specifikumot". A rövidebb népviselet-leirások ezért szokták az ünnepi öltözékeket hangsúllyal és első helyen tárgyalni. A viselet ékesitő és jelölő funkcióit egyrészt az alap-Öltözékek anyag-, szin-, formabeli változataival, másrészt a ruhadarabokra kerülő rögzitett vagy önálló diszek /járulékok/ segítségével látja el. - Amint a parasztviseletekre általában jellemző, Kanuvárott is elsősorban a fejviselet tölthet be ékesitő és jelölő funkciókat, még hétköznapi formájában is. /Pl. az asszonyt a lánytól a "szoritó" különbözteti meg./ A járulékok régibb fajtái is a fejviselethez kapcsolódnak /a haj szalag, a parasztosan viselt bokréta stb./, s ami a mellre kerül, az vagy ujabb, vagy nem paraszti eredetű, hanem pl. egyházi inditéku, mint a különböző kegyképes érmek. A személlyel kapcsolatos igények kielégítése A viselettel szemben a személy által támasztott gyakorlati követelmények elsősorban fizikai természetűek voltak. Az ékesitő-jelölő igényeknek csak egy része természeti alapú: az életkor változásának finomabb jelölése. Más részük már megegyezésen alapuló, szokás kialakította, társadalmi eredetü: a "reguta" jelölése, a vagyoni különbségek megnyilvánulása stb. De ezek is közvetlenül emberi szándékok, elsősorban "világi" jellegűek. /Nem ugy mint az alkalmakkal kapcsolatos ékesitő-jelölő szándékok nagy része./ Bizonyos egyházi befolyás azonban itt is érvényesül, főleg abban az esetben, amikor a személy életének fordulópontjához egyházi szertartás kapcsolódik /pl. elsőáldozás/. A személlyel kapcsolatos elvont szándékok is általában csak mint a közösség szándékai jelenhetnek meg a népviseletben. Az egyén szerepe többnyire abban merül ki, hogy milyen Ízléssel, milyen mennyiségben és minőségben válogatja össze ruhadarabjait és főleg azok díszeit, az adott korlátok között.