Horváth Terézia: Néprajzi Közlemények 16-17. évfolyam - Kapuvár népviselete (Budapest, 1972)

A viselet

"egyszáru", azaz szoknya. Igy mindjárt megkapjuk a viseletnek /európai viszonylatban is/ általános megoszlását: A. a nadrágtipusu alsórészü öltözék a férfiaké, B. a szoknyás a nőké. az eddigi felosztás a személy szempontjához igazodik /életkorok és nemek/. De megkülönböztethetünk még két-két változatot a férfi és női öltözékfajtán belül is. A. A nadrágtipusu alsórészü ruházaton belül az alsótestre kerülő darab szabása lehet a/ egyenesvonalu /'gatya

/ vagy b/ görbevonalú /tulajdonképpeni nadrág

/. B. A szoknyás ruházaton belül a felsőtestre kerülő darabnak van két változata. Szabása lehet a/ egyenesvonaluj általában ilyenek a rcvidujju felsőrészek, az ingváll

félék /amik - az erdélyieket kivéve - a magyar viseletekben sosem hosszuujjuak/ b/ görbevonaluj ilyenek a hosszuujju felsőrészek, az u.i .jasok

. Mindkét esetben - nőknél is, férfiaknál is - az egyenesvonalu szabás történelmileg korábbi a görbevonalunál. Itt a Nyugat-Dunántúlon, és a leghang súlyozott abban éppen Kapuvárott azonban sajátos funkcióbeli megoszlást: az évszakokhoz való igazodást is jelent a két-két szabásváltozat viszonya. Ugyanis az egész tárgyalt időszakra elmondható, hogy a gatyás és az ingvállas viselet nyárias /a régebbi, egyenesvonalu szabások jelentősége már korán leszűkült/, a nadrágos és ujjasos viselet cedig télies /az ujabb, görbevonalu szabások mindvégig nem tudtak egyeduralkodóvá válni/. Ez a fajta megoszlás az alkalom szempontjához igazodik. Amint láthattuk, a fő öltözéktipusok elkülönülésénél gyakorlati szándékok érvényesülnek /személlyel vagy alkalommal kapcsolatosak/, zkesitő és jelölő szándékok csak árnyalják, szinezik, módositják az öltözék megjelenését, de jellé-