Horváth Terézia: Néprajzi Közlemények 16-17. évfolyam - Kapuvár népviselete (Budapest, 1972)

A viselet

gazdaember vót, akinek mentéje vét. Az olan kiváló ótözet vót". - "Ókor az asszon is rávette nagy ünnepen", akár az előző korszakban. A világoskék mentét hamarabb fölváltotta a sötétkék majd fekete, mint a világoskék dolmányt a sötétebbek. A korszak vége felé jöhetett divatba a dolmány egyszerűbb megfelelője, a nyakatlan, olcsóbb anyagú "jánkli". Az alsótestre való ruhadarabok között a posztóviselet elterjedésével jelentős lett az ujabb, felsőruha szerepű, szabott nadrág. Ellenzős szabása országos, zsinórdisze sem különösen helyi jellegű. Néha vászonból is készült nadrág. A gatyaviseletet nyáriasra szoritotta vissza a nadrág, sőt,ugy látszik átmenetileg a táncalkalmak viseletéből teljesen ki is szoritotta. Az 1830-as évek elején azt irják ugyanis, hogy a Rábaközben "a fiatalság vászon nadrágot visel, még sátoros ünnepeken is, de ha tánczol posztó nadrágja ezüst sikre.

1,332 Szanyban pedig a századfordulóról emiitik: "Mulatságba a legények mindig abba a meleg nadrágba vótak... nem vették le nyáron se. Utóbb gatyásán táncoltak." Kapuvárott és közvetlen környékén nem emlékeznek erre a funkcióváltozásra. Fej revalók. A lányok fejdisze, a párta 1840 előtt nem sokkal mehetett ki a divatból, mert akkor még emlékeznek arra az időre, amikor a lányka "szűz párta"-t viselt. Országszerte múlóban volt már akkor a pártadivat. Kapuvárott csak néhány folklór szöveg őrizte meg emlékét; pl. egy nótatöredék: "Csak én vin Ián ne vónék Pártát ne visenék." - és a lakodalmi szokások szövegében az 1950-es években is volt ilyen kitétel: "És te ifjú menyasszony, ki pártát cserélsz."

384 A parasztasszonyok kontyán Kapuvárott csak szarufésü lehetett, bár a Rábaközben általában elterjedt a fejkötőviselet.