Horváth Terézia: Néprajzi Közlemények 16-17. évfolyam - Kapuvár népviselete (Budapest, 1972)

A viselet

rajtuk nyakravaló. Kötővel vót a nyaka összekötve,csak fönn, a melle szétvót. Az ujján is kötő vót, kis kézelője vót." A régiesebb, mellévarrott ujjú női ingnek e korszakban két fajtáját is viselték. Az egyik vászonból készült "féling, kötőházzal a nyaka, pártázattya vót, összehúzták. Ujja bokros, majdnem könyökig ért, ott is kötővel kötötte _

0

. Elöl is egészen nyitott. A püntő válladzója alatt vót. Disz nem vót." Szanyban emlékeznek még hasonlóra. Az ünneplő mellévarrott ujjú ing finomabb kelméből készült és bővebb.Ugyanolyan szabású, mint a később is viselt "húzós nyakú bokros ing"/ennek a régies ingtipusnak egyik legegyszerűbb szabásmegoldásával/.

3 ® Bevarrott ujjú inget férfiak és nők is viseltek. A tárgyalt korszak eleje óta emlegetett gyolcs ingek ilyen szabásuak lehettek /ezeken viszonylag korán elterjedhetett a gombbal való csukás is/. Az első adat még jelzőtlenül csak "Gyolts ümög"-öt emlit /Garta, 1801/,

369 de nemsokára több formát is sejthetünk: "Négy fél Gyolts Ümög Egy Tászlis, egy Német Két Sip ujjuk" /Garta, 1812/.

370 Tovább élt tehát egymás mellett hosszabb és rövidebb /"egész" és "fél"/ női ing. Az ing ujja lehetett szűkebb /"sipujj"/ és bővebb, kézelős /"tászlis"/ is. A "német" jelző a férfiingek egy fajta, polgáriasabb szabását jelölheti. Másik ilyen adat: /Szany,183l/ "nemeth varrássu vékony vászonyból készült nyakas ing."

37 Volt tehát nyakas és nyakatlan ing is. - A rábaközi legények 1840-ben "lobogós ujjú gyolcs-ingben" jártak. A kép szerint kézelős lehetett ez az ing, az ujabb tipusu hazai parasztingekhez hasonló. Ujja bővebb az átlagosnál. A század közepe ota a nők egymás fölé két inget is vettek. Az ujjatlan felsőruhák között néhány egyenes szabású, régiesebb mellesféléjük is lehetett, főleg a férfiaknak bőrből, kartonból.

372 Egyenes szabású ujjas volt a szűr. Hosszabb változata, az "öregszür" "félcsizmaszárig" ért, szürke vagy fekete