Gráfik Imre: Néprajzi Közlemények 15. évfolyam, 1-4. szám - Szállítás és közlekedés Szentendre szigeten (Budapest, 1971)
Összegezés
foglalkozását alapvetően meghatározza a föld és a viz. Adatközlőim tanúsága szerint szinte nem volt a szigeten olyan család, melynek egy vagy több tagja, de sok esetben az egész család, ne lett volna kapcsolatban az őstermelési módok révén a földdel, vagy a rendkivül változatos munkalehetőségeket /vontató, révész, hajóács, hajótulajdonos, hajóslegény, paraszthalász, kofa stb./ biztositó vizzel. Végezetül vizsgálódásunkat lezárva megállapithatjuk, hogy Szentendre sziget gazdasági életének történetét, gazdaségi viszonyainak alakulását három fő részre tagolhatjuk: 1. Az első szakasz 1867-ig tart. Jellemzője az őstermelési módok meghatározó szerepe, elsősorban a földmüvelés, szántógazdálkodás és az ezt kiegészítő állattartás. 2. A második szakasz 1867-től 1945-ig tart. A korábbi kizárólagosan szántógazdálkodáson alapuló földmüvelés kiegészül jelentős méretűvé váló szőlő, gyümölcs és kertgazdálkodással. E szakasz jellemző változása még, hogy az állattartás fokozatosan belterjessé válik. Ez első két szakasz pontosan illeszkedik az európai hagyományos mezőgazdaságról alkotott összképbe. Az európai hagyományos mezőgazdaságon olyan gazdálkodási rendszert értünk, "melynek legfontosabb üzemágaként a szántóföldi növénytermesztést /azaz a gabonatermesztést/ és a vele egyensúlyban tartott állattenyésztést szokás megnevezni. Csekélyebb szereppel a zöldség és az ennél nagyobb jelentőségű szőlőtermesztés is helyet kapott a gazdálkodás szerkezetében, ott ahol ezt a klima és a talaj megengedték."^-* A második szakaszban a szőlő,gyümölcs és kertgazdálkodás - a helyi adottságoknak ezen ágazatokra gyakorolt fejlődést elősegitő hatásából eredően - nagyobb szerepet /területet és időt/ kapott a gazdálkodásban. 3. A harmadik szakasz 1945-től napjainkig tart. Az előző időszakban már jelentkező ipar végérvényesen betör a sziget életében, természetesen nem létesitményeivei,hanem a