Gráfik Imre: Néprajzi Közlemények 15. évfolyam, 1-4. szám - Szállítás és közlekedés Szentendre szigeten (Budapest, 1971)
A sziget gazdálkodási viszonyai
Jól megfigyelhető a táblázatban a szántók területének általános csökkenése, mely az egyoldalúan szántógazdálkodáson alapuló földművelő jelleg lassú átalakulásával van kapcsolatban, továbbá világosan látható a két déli fekvésű falu komoly területvesztesége,melyet a Fővárosi Vízmüvei területhóditása idézett elő. A szigeti lakosság gabonanemüekből épp annyit tudott termelni, hogy szükségleteit ki tudta elégíteni. Ezért is jelentett komoly veszélyt a Fővárosi Vízmüvek terjeszkedése. A birtokviszonyok nem mutatnak nagy szélsőségeket a szigeten. Az 1880-as években végrehajtott tagosításig /Tahitó tfalu 1865-ben/az úrbéri rendezés birtokviszonyai voltak érvényben. A kis földjükből megélni nem tudók, a bérért dolgozók alkották a zsellérséget. A zsellérek és a több hold földet birtokló gazdák között azonban nem képződött szakadék. A kölcsönös egymásrautaltság, az érdekek azonossága nem engedte az ellentétek kiéleződését. Ilyenformán azt tapasztalhatjuk, hogy a vagyoni és a tulajdonjogi differenciálódás a szigeti közösség integrált és szolidáris jellegével együtt a társadalmi és gazdasági viszonyoknak egy viszonylagosan kiegyenlített struktúráját hozta létre.^ Az 1890-es években a legtöbb gazdának 8-10 hold földje volt és különböző nagyságú szőlője; a szigeten és a Szentendre - visegrádi erdősáv alatti Dunaparton. A gazdálkodás rendje nyomásos: pl. 9 hold esetében egy harmada ugar, mely egy esztendeig pihent. 1-2 holdon lucernát vagy zabot vetettek, s a fennmaradó 4-5 holdon búzát vagy kétszerest /buza és rozs/. Ugyanekkor a zselléreknek 1-2 holdjuk volt, szőlő nélkül. A századfordulótól egyre jelentősebb területet foglalnak el a kapásnövények: kukorica, burgonya. E kapásnövények a búzával és a rozzsal ma is a sziget legfontosabb szántóföldi terményeit alkotják. Állattartás Hunyady Mária irja 1917-ben megjelent tanulmányában:
