Gráfik Imre: Néprajzi Közlemények 15. évfolyam, 1-4. szám - Szállítás és közlekedés Szentendre szigeten (Budapest, 1971)

Bevezető

kavics, homok borítja, földmüvelésre alkalmatlan, helyenként futóhomokos terület. A másik rész gazdaságilag jóval értékesebb, termékeny alluvium /áradmányos, hordalékos talaj/ a gabonanemüek termesztésének területe. Az alluviális és diluviális futóhomok ma már a szigetnek csak igen csekély részén van szabadon; a homokbuckák oldalai egyrészt szőlővel vannak betelepítve, másrészt a kisebb-nagyobb akácosok kötik meg a homokot. Csupán Pócsmegyer község határában látható erős szél esetén száguldó homokfüggöny. A község határában lévő homokbuckának egy oldalán hajdan homokbánya volt /az árvizgátak részére innen vitték a homokot/ s a megsemmisült növényi takaró nehezen pótlódik.*^A homokos területeken kivül kisebb-nagyobb sávokban humusz is található 50-100-150 cm vastagságban. Ez utóbbi területeket használják a sziget lakói szántóföldiek. A szigeten nem található semmiféle természetes vízfolyás. A viznyerési lehetőség azonban rendkivül kedvező. A talajvíz nem stagnál,és mivel a legtermészetesebb tisztitón, a kavicsrétegen szűrődik át, mellékize nincs, tiszta és egészséges. A kutak mind bővizüek és mélyek.A kedvező viznyerési lehetőség elsősorban a sziget déli részére érvényes s bizonyos vonatkozásban a sziget belső gazdasági fejlődését /különösen a két délen fekvő falu; Szigetmonostor és Pócsmegyer fejlődését/ akadályozó tényezővé vált, amikor is a Fővárosi Vízmüvek hatalmas területeket foglalt le, hogy a kiépített víznyerő rendszer utján biztosítsa a főváros számára az ivővizet.A vízszerzési lehetőségek között kell számontartanunk /természetesen ma már nem!/ a Dunát is, melynek vízét különösen az állatok szerették, de emberek is itták. Az egyre szennyezettebb dunai viz kutak ásására kényszeritette a lakosságot. A kedvező viznyerési lehetőség magyarázza a községekben és a határokban található kerekes, illetve gémes kutak sokaságát. A sziget, klímaviszonyait tekintve, környezetétől