Takács Lajos szerk.: Néprajzi Közlemények 14. évfolyam, 3-4. szám (Budapest, 1969)
Dorogi Márton: Adatok a hajdúsági és nagykunsági állattartáshoz, különös tekintettel a ló, a szarvasmarha és a szamár betanítására
az övé. Egyik oldalon fejt a gulyás, a másikon szopott a borjú. Ezeket a teheneket este az ágashoz kötötték, nehogy kiszopja a borjú. Igyekezett a gulyás kezessé tenni. Szelídebben bánt velük, néha egy-egy darab sós kenyeret adott nekik. Sok gazda megkérte a gulyást, hogy tanítsa be előhasi tehenét fejősnek. A szilajabb magyarfajta tehenet úgy szokatták fejősnek, hogy a jobb hátsó lábát kikötötték egy ágashoz, úgy meghúzva, hogy csak a körme hegye érte a földet. A kissé szelídebbeknek az első lábát tették gúzsba /7. ábra/. így 3 lábon nem tudott ugrálni. A bő tejű teheneket jó is volt, ha fejték, mert ha sok teje volt, meghigította az emésztetét és megfososodott. A huncutabb pásztorok még üzérkedtek is a tejjel, eladták. Palókázták /lapickázták/ a borjút, hogy ne szophassa ki. Lapickázták a borjúkat akkor is, ha el akarták választani. Különösen a későn /júniusban/ elletteknél volt erre szükség. De a tisztességes pásztor csak annyit fejt, amennyire neki és állatainak szüksége volt. Ez sem volt kevés, mert egész nap tejet ittak, bőven volt aludttejük, túrójuk. Volt 10-14 malaca, azok is attól vették magukat . 2. A gulya és a gulya szoktatása A borjú éves koráig a tehéngulvában nevelkedett az anyjával. A tavalyi /1 éves/ 4-5 éves koráig a tinógulyába , az üsző a szflzgulyába került. Az ökröket a tavaszi szántás után, április végén, az ökörgulyába hajtották, ott is voltak augusztusig, vagyis hordásig, csak a feletlen ökrök maradtak kinn, azok, amelyeknek nem volt párjuk! Ilyenkor az ökörgulyát a tinógulyából töltötték fel, rendszerint azokkal a tinókkal, amelyek az ősz, vagy a tavasz folyamán járom alá kerültek. A cifra gulyába a legszebb teheneket válogatták, 50e "k e gy gulyába. Amikor augusztusban kivették belőle a bikát, 7-8 cifra gulyát összevertek. A hortobágyi gulyára egy-egy város vagy falu mindenféle marháját egyszerre hajtották ki, csak kinn szedték szét külön gulyákba. A pásztor megismerte a kezére adott jószágot, a több százból egyenként tudta, melyik kié. IJtbaigazí-
