Takács Lajos szerk.: Néprajzi Közlemények 14. évfolyam, 3-4. szám (Budapest, 1969)
Dorogi Márton: Adatok a hajdúsági és nagykunsági állattartáshoz, különös tekintettel a ló, a szarvasmarha és a szamár betanítására
tek hozzá, két lépésből látták, hogy milyen a ló. A perzsákok a nehéz, faros lovakat válogatták, a svájciak a formásakat szerették, a lábakat nem is igen nézték." Az első világháború előtt még jobbak voltak a lónevelési lehetőségek, igen minden községben összekerült egy ménesre való. A nagyobb városok a Fortobágytól béreltek legelőt, mint a kisújszállásiak Kecskést, a karcagiak pedig Borzasra hajtották. A turkeveiéknek, dévaványiaknák, szeghalmiaknak, endrődieknek, gyomaiaknak bőven jutott Ecsegpusztából. Az első világháború után nagyon megcsappantak az értékesítési lehetőségek. A világ nagyot fordult, a szilaj állattartás lehanyatlott, ritkultak a ménesek, fogyatkoztak a legelők. Le néhány paraszt családban olyan erős volt a lótartás hagyománya, a ló iránti öröklött szenvedélyes ragaszkodás, hogy nem tudtak lemondani erről az ősi foglalkozásról, átvészelték a válság nehéz esztendejét, és kitartottak őseik hagyománya mellett. "Az én nagyapámnak hat jó kancája volt, - mondta egy szoboszlói adatközlőm a századforduló tájára vonatkozóan, annak a szaporulatából jó néhány holdat ragasztott. Bolondja volt a lovaknak. Utána néztek még a Nagytemplomelőtt is, ha Debrecenben akadt dolga. Volt is olyan csődöre, hogy aki jó csikót akart fo c atni, csak hozzávitte a kancát. Akkor még tudja, lehetett csődört tartani, de engem már megforgattak érte, pedig nekem is voltak jó lovaim; a Pille meg a Tündér, a Badar meg a Vilma! Egy hajítás volt azoknak Debrecen. Még Debrecen! Oda jó út volt, de Angyalháza - ott volt a tanyánk - majd 20 kilométer. Sárba teherrel mentek azok, még az ostort se kellett rajok tenni. Ügy tartottuk mi a lovakat, mint a feleségünket, nem hajtottuk le, kíméltük. Oktalan em ber ne kezdjen lóval, mert az okosabb mint az ember. " A £s ik_ó ne ve lé s_ Amikor a kanca megellett, a csikót az anyjával elre-
