Takács Lajos szerk.: Néprajzi Közlemények 14. évfolyam, 3-4. szám (Budapest, 1969)

U. Kerékgyártó Adrienne: Adatok Bogdánd viselettörténetéhez

ADATOK BOODÄND VISELETTÖRTÉNETÍHBZ Bogdánd kisközség Szilágy megyében, az alszopori járásban, a Tövisháton fekszik. 1943 nyarán - ottjártunkkor Magyarországhoz tartozott, majd a Román Népköztársasághoz került. Színmagyar település. Régen jobbágyfalu volt. Lakosainak száma meghaladta az ezret. Földművelésből és juhtartásból éltek. /Marha-legelőjük nem is volt./ 1943-ban sok közöttük a földnélkülii zömében három holdon gazdálkodtak; tizenöt holdon felüli módos gazda alig akadt. Bogdánd szegény falu, földje gyenge minőségű. Életszínvonaluk nagyon alacsony. Iparos alig akadt a faluban. Lakói vallásukra nézve reformátusok, de 1E baptista "hívő" is élt közöttük és néhány zsidó család. A község a forgalmi útvonalból kiesettj rendes utat is csak 1894-ben kapott, így aztán nem csoda, hogy az egyik 6? éves öregember ügy emlékezett vissza, hogy "az én időmben Kolozsvár messzebb volt, mint Amerika - aki meg Debrecenbe ment - el is búcsúzott?" Az alábbiakban röviden szeretnék rámutatni, mi vezetett engem abban, hogy feldolgozásom keretében néhány - ogyedül Bogdánd községre jellemző adatot, jelenséget megemlítve, azokra a figyelmet felhívjam. Bogdánd népének kapcsolatát a külvilággal elsősorban a vásárok jelentették. A legerősebb kapcsolatot - emberemlékezet óta - a nála kétszerte nagyobb,helyzeténél fogva gyorsabban városiasodó Hadaddal tartotta. Míg a környékbeli városokba sem juthatott el közülük mindenki, de a közeli hadadi vásárokra el tudtak menni. Itt aztán láthatták mindazt, amit Zilahról, SzilágySomlyóról, Tasnádról a vásározó kereskedők magukkal hoztak. A beszerzési forrásokat - hacsak mó-