Takács Lajos szerk.: Néprajzi Közlemények 14. évfolyam, 3-4. szám (Budapest, 1969)

U. Kerékgyártó Adrienne: Adatok Bogdánd viselettörténetéhez

A másik ingfajta a háború előtt átvett - ünnepi ás köznapi változatban egyaránt használt - "metlis ing", amelynek női változatával már foglalkoztunk /8. tábla/. A férfiaké teljesen megegyezett vele, csak visszahajtós gallért varrtak a nyakra. Először színes gombokkal, utóbb csak fehérrel tartották szépnek. A legények ünnepi "gyócs metlis ingét cifrázták" erősen; kézelőjét, a vállvarrását fedő keskeny csíkot /néha még a gallérját is fehér pamut cérnával "fenyőágassal" varrták ki. A harmadik ing érdekes keveréke a régi, egyenes vonalú, a "metlis", és a nyugati típusú, városon viselt férfiingnek /11. tábla/. Egy új - eddig nem ismert - részlet került bele; a vállrész, viszont megmaradt a régiből a 3 szél bő derékrész, a régi "metli" az elején, ráncok a háton és a nagy méretű "pájha". Sőt a 20-as években ennek a kézelőjét is kivarrták piros fonallal "rózsa"-val, "fenyőágas"sal. Mind a "metlis", mind az újabb fajta ing gallérja alá a legények hosszú, keskeny, legtöbbször fekete selyem "nyakravaló"-t kötöttek. "Bök"-re, bogra kötötték és két vége mélyen lecsüngött a mellükre. Egy-egy szép "nyakravaló" néha drágább volt, mint egy új ing. Éppen ezért előfordult, hogy nem vásárolt "nyakravaló"-t kötöttek fel, hanem keskenyre összehajtogatták az asszony fejkendőjót és azt kötötték "bőkre". A másik fehér vászon ruhadarabnál - a gatyánál - is elsősorban méretbeli eltérés volt a gyermek, ill. legény viselete közt. A "rövid ing"-hez és még a "metlis ing"-hez is egy ideig nyáron "ráncos gatya" illett /11. tábla/. A köznapit általában "egyeles"-ből, az ünnepit "tiszta gyócs"-ból varrták, de ez utóbbi esetben a "ülepe" sokszor "egyeles"ből volt. A köznapi lehetett kissé szűkebb szárú is, az ünnepi meg - mivel egy gyócs "szél" szélesebb volt, mint egy házivászon "szél" - jóval bővebb is. A felnőtt legényé 7-8 "szeles" volt, tehát egy-egy szárát 3 ós 1/2 vagy 4 szélből