Takács Lajos szerk.: Néprajzi Közlemények 14. évfolyam, 3-4. szám (Budapest, 1969)
B. Paksa Katalin: A szegedi duda-hagyomány
Türiné ... dallamát improvizáló közjátékára felajánláskor és mise végén a fiatalság táncformán dübörgött. A szokásra Apátfalván, Makó mellett is emlékeznek. Az utolsó szögedi magyar néven emlegetett, a maga korában igen népszerű Beck Pista /1848-1912/ városi tisztviselő, lelkes, hagyománytisztelő dilettáns /akit azonban Hermán Ottó, Tömörkény, Malonyay Dezső is megbecsült/ kezdeményezte a századfordulón, népünnepély keretében a Szeged-környéki bőrdudások versenyét. Résztvett benne Sziráky Sándor térvári, Busza Ignác alsóvárosi, Vizi Mátyás röszkei, Barabás Faragó István majdani dudás, továbbá Bürgés Volford István felsővárosi kanász kanászkürttel. Sziráky szerint régebben is voltak Szegeden dudaversenyek, ő egyébként Romániában is megfordult, ahol gazdag bojárok gyönyörködtek a játékában. Mindegyikük eljátszotta a maga kedves nótáit, majd fölvonulva együttesen is dudáltak. Bukusza a De szeretnék akkor olyan urat látni , Sziráky a Kossuth Lajos azt üzente, Vizi Mátyás pedig a Szépen ragyog az esteli csillag kezdetű nótákat adta elő. Barabás Faragó nemcsak dudált, hanem táncolt és dalolt is a Feketeszemű cseresznye dallamára. Bürgés Volford a kezdeteket kürtszóval jelezte. 9 Móricz Pál a század legelején leírja, hogyan látogatják meg Bukuszát Beck Pistával egy vasárnap délután: "Pogány hangszer a duda. Nem hiában készítik többnyire kecskebőrből. Érzéki hangok sikoltoznak a kebeléből. A kecske különben is a néphit babonás hírű, titokzatos állatjai között szerepel. A fekete macskák, fekete kakasok, fekete kutyák, fekete ártányok ördöngös állatseregletében a fekete kecskének is kitűnő hírneve van. A boszorkányok többször kecskén lovagolnak, kárhozatos póntek éjféli mulatozásaikra. Az ördög pofáját és a kecskefejet is hasonlatosnak mondják. Tehát abban is van valami, hogy a dudaszóval mulató ember az ördög tükrében nézdegéli magát..." "A bőrduda már nem divat." - irja Tömörkény István.^