H. Kerecsényi Edit: Néprajzi Közlemények 13. évolyam, 3-4. szám - A népi méhészkedés története, formái és gyakorlata Nagykanizsa környékén (Budapest, 1969)

birtokába, - ő maga nem becsülte sokra - ezért csak keveset tudott mondani történetéről. Leirása: Ökör szarvából készült, barnás-sárga,enyhén foltos szinü, gőzben hosszúkásra préselve, karcolt diszitéssel. Egyik keskeny oldalán 1.1 x 1.3 cm nagyságú szögletes kivágással. A szemközti keskeny oldalon szívből kinövő tulipánnal, melynek ágairól a tárgy két oldalán leveles-száras tulipánok és kerek virágok ágaznak szét. Két szélén páros félköriv-sorral. Egyik oldalán mélyen belekarcolt "I I" és "PM." betűkkel, mellettük nagyobb méretű, másodlagosan tervezett kivágás előkarcolt vonalaival. Fenékrésze és az emiitett kivágás dugója hiányzik, ajándékozó nem látta már egyiket sem. Méretei; talpátm.; 8,8 x 3,5 cm, szájátm.; 7,5 x 3,4 cm, magassága: 5,8 cm. Fedele diófából kézzel faragott, a sótartóba szorosan beleillő alsó szegéllyel, annak szélére rátapadó peremmel, felfelé domborodó tetővel. Megmunkálása elnagyolt, használt, kopott. E.: 8,1 cm, Sz.; 3,6 cm, M«: 2,7 cm. Napjainkban a méhkeresés már nem szokásos, mert kevés a méh és kutatása nem éri meg a ráfordított időt. Hatalmasan megnőtt ezenkivül környékünk népének életszínvonala is. Azért ha valaki talál még véletlenül méhekkel teli odút, 31 azt néha, ha teheti, ősszel lopva kivágja. összegezve a magyar néprajzi irodalomból rendelkezésünkre álló adatközléseket, megállapíthatjuk, hogy a méhek keresésének módja lényegében megegyezik hazánk egymástól távol eső földrajzi pontjain - sőt számos más népnél is.

32 A siker biztositéka a méhek természetét ismerő jószemü és türelmes ember, akinek méhkereső munkáját megkönnyíti az ötletesen elkészített méhfogó eszköz. A méhkeresés vidékünkön a mult század 80-as éveiig élte virágkorát. A vasútépítések következtében meginduló óriási méretű erdőirtások, a parlag-