H. Kerecsényi Edit: Néprajzi Közlemények 13. évolyam, 3-4. szám - A népi méhészkedés története, formái és gyakorlata Nagykanizsa környékén (Budapest, 1969)

B. NAGYKANIZSA KÖRNYÉKÉNEK NÉPI MÉHÉSZKEDÉS8 Dolgozatom második részében a népi méhészkedés élő vagy már idejétmúlt tárgyi- és emlékanyagát foglalom össze. Az ismertetett anyagot zömében a kanizsai, letenyei és csurgói járások területén - főleg az idősebb korosztály férfitagjaitói - gyűjtöttem 1950-1964-ig, mert célom elsősorban a kezdetlegesebb - a szakkönyvekre aránylag kevésbé támaszkodó - méhészeti módszerek megismerése és feljegyzése volt.

1 Sok helyütt meg kellett elégednem a visszaemlékezésekkel - még a tárgyi anyag terén is, - hisz napjainkban már ugyancsak ritka az odúk kirablása, még inkább a kasok lefojtása. A falvak máhtartó gazdáinak többsége ugyanis a helyi méhész-szakcsoportok tagja, melyek révén megismerkedhetnek a legkorszerűbb eljárásokkal. E lehetőséggel méhészeink élnek is. Ezt leginkább az időnként megrendezett kiállitások bizonyítják,

2 melyek a legújabb tudományos és termelési eredmények ismeretéről és alkalmazásáról tanúskodnak. A dolgozathoz mellékelt felvételek legnagyobb részét szintén 1950-1964-ig készítettem Nagykanizsa környékén. A fényképek felirata után a zárójelben azok leltári számát közlöm. A bemutatott eszköz-anyag többségét ugyancsak 1950től gyűjtöttem. A tárgyak leltári számának első két jegye a megszerzés évét jelzi. Az adatközléseknél, sajnos, nem utalhatok a leltári számra, mert adattári leltárunkat csak most készítjük. Mivel egyidejűleg könnyen és jól kezelhető mutatót is csatolunk hozzá, saját gyűjtéseimnél csak akkor hivatkozom a forrásra, ha annak különös jelentősége van.