H. Kerecsényi Edit: Néprajzi Közlemények 13. évolyam, 3-4. szám - A népi méhészkedés története, formái és gyakorlata Nagykanizsa környékén (Budapest, 1969)

ges kiemelnünk... Csak az 1870-ki számlálás mutatta ki valamennyire a köpiiket s számukat 617.OOO-ben állapitá meg. Szeretnők különben e gazdasági mellékágat annál is inkább mivelve látni édes hazánkban, mert némi bibelődéssel s mintegy megtakarított kUlön szorgalommal járván, rászoktatnák a népséget lassankint az iparos foglalkozásra is..." E mennyiség a "magyar birodalom" teljes méhállományát mutatja.Belőle Magyarországra esik a legkevesebb, km^-ként 1.72, 1.000 főre 32 méhlakás. Legelterjedtebb a méhészkedés a határőrvidéken, km

2-ként 2,71, 1.000 lélekre 76 méhlakás.

118 A hazai, azonbelül a somogyi és zalai méhészkedés fejlődésének útját néhány statisztikai adattal kivánom érzékeltetni, melyek a keretes kaptár térhódításának mértékét jelzik; 1889: hazánkban 70.430 kaptár és 272.567 közönséges köpü

119 1909: " 233.061 " 411.843 " " 1897: Zalában 1.119 " 1907: " 2.853 " 1897: Somogyban: 2.898 " 1907: " 2.967 " g/ A méhészeti irodalom A méhészeti irodalom a XVIII» század második felében lendült fel. Részint a majorsági méhészetek felvirágzása következtében, hiszen egyre több uradalmi ispán, lelkész,tanító olvasta ezeket a könyveket és igényelte az általuk közvetített elméleti és gyakorlati ismereteket, részint Mária Terézia gazdaságpolitikájának hatására, mondhatnánk állami nyomásra. Az első magyar nyelvű méhészeti könyv, Gedde János angolból fordított "Angliai méheskert

"-je

121 1759-ben jelent 9.006 11.897 18.941 14.527 "volt. 120