H. Kerecsényi Edit: Néprajzi Közlemények 13. évolyam, 3-4. szám - A népi méhészkedés története, formái és gyakorlata Nagykanizsa környékén (Budapest, 1969)

Uj udvar: 1770» 163 fő 1773. 40 ház 34 kas' 1786. 45 ház 11 kas Később nem történik a kasokról említés. Sommás: 1770» 464 lélek 3 kas 1773. 63 ház 14 kas

1 1775. 64 ház 4 kas Ezentúl nem írták össze: Egyeduta: 1770. 68 gazda kas j 1775. 64 gazda 23 kas 69 Az 1780-as évektől aztán szinte végleg elmaradnak az összeírásokból a méhészkedésre vonatkozó adatok. Ez valószínűleg Mária Teréziának az 1770-es években hozott, a méhészkedés fellendítését célzó rendelkezéseinek következménye, melyekről a későbbiekben tesznek említést. e/ A méhészkedés szerepe a majorsági gazdálkodásban 71 A jobbágyi méhészkedés hanyatlása igen sajnálatos, mert a méhészeti termékek a XVIII. sz. első felében is jelentékeny kiviteli értéket képviseltek. 1733-39ig pl. az alábbi árucikkeket vitték hazánkból külföldre évenkénti átlaggal számítva: Ökör 56.418 drb. 1.419.183 1/3 Prt. Bor 123.091 akó 697.521 1/2 " Gabona 490.463 5/8 " Sertés 31.831 drb. 134.972 11/12 » Juh 105.127 it 125.116 Gyapjú 582.054 font 120.801 3/8 " Hal 78.711 5/12 M Méz 9.291 1/2 akó 75.829 11/12 " Vad 68.060 3/3 » Bőr és kikészitett bőr ™ — Ä 66.353 Viasz 153.139 font 60.947 13/24 "

72 A méz és viasz 136.777 forintos együttes értékével tehát a felsorolt árucikkek között igen előkelő helyen szerepel.