H. Kerecsényi Edit: Néprajzi Közlemények 13. évolyam, 3-4. szám - A népi méhészkedés története, formái és gyakorlata Nagykanizsa környékén (Budapest, 1969)
déiben alattomosan némely lakosok méheseket bekertöitek, sőt irtások által magoknak tulajdonságot is a város jussa ~ - '.sértésével akarnak szerezni, az illetén méhesek egyáltalában cassáltássanak /töröltessenek/, az erdőinspector Horváth Györgynek pedig meghagyatott, hogy azon lakosokat a méhkasoknak az erdőbül tavasszal leendő elhordására megintse. Ha pedig netalán némelyek a város erdeiben alattomosan irtásokat is tettek volna, azokat azoknak utóbbi haszonvételétül és birásátul eltiltja, a kertöléseket pedig, és a méheseket ha a gazdák a méhkasokat el nem akarnák hordani, elrontassa és elégettesse." 6 * Hasonló módszerekkel zsákmányolták ki a jobbágyot a gazdálkodás más területén is. A század közepétől egyre súlyosbodó terhek következtében Zala megye jobbágyai tömegesen veszitették el telküket, jószágaikat, s váltak zsellérekké, cselédekké, nincstelenekké. Megdöbbentő bizonyitéka ennek az 1774. évi dikális conscriptio alábbi megyei összesitője: lásd a 62. lapon. Ez a statisztika azonban éppen a méhtenyésztés számadatainak vizsgálatánál nem valami megbizható, mert - amint már korábban is emlitettük - e téren volt a jobbágynak leginkább módja arra, hogy adótárgyát elrejtse. Ezt bizonyitják az 1770» évi összeirások is, amelyekben csak minimális számú méhkast találunk. A kapornaki nagyobb járás egy részében például 7131 lélektől, ill. 3613 adózótól 2245 igás állatot, 1625 fejős tehenet, 2636 kecskét, juhot, ill. sertést s csupán 5 méhkast vettek számba. 66 3 évvel később viszont ugyanezen falvak nagy részében meglehetős mennyiségű kast találtak. Példaként közlöm néhány falu e tárgyra vonatkozó adatait: Leténye: 1770« 107 gazda kas 1773. 105 ház 77 kas 67 A későbbi években csak ritkán jelölik a kasok számát.
